Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)
mind pedig technikai felszereltségüket tekintve, mégsem jelentettek megnyugtató megoldást a város kórházi ápolást igénylő valamennyi betege számára, ugyanis az ápolási díjaik több, mint kétszer magasabbak voltak a vidéki nyilvános kórházak részére megállapított díjaknál. így a bányához és az acélgyárhoz nem tartozó betegeket távoli (budapesti, gyöngyösi, pásztói és balassagyarmati) közkórházakba kellett szállítani. 1927-ben a város vezetői felvetették ugyan egy városi közkórház létesítésének a gondolatát, de még hosszú évekig nem került sor olyan közkórház létesítésére, mely a város és környékének valamennyi lakosa részére azonos feltételek mellett biztosítja a szükséges ápolást ill. gyógykezelést. 52 A város munkáslakosságának életéről szólva feltétlenül meg kell emlékeznünk néhány szóval a létszámban ugyan nem jelentős, de kiszolgáltatottságában a munkásságéhoz hasonlóan nehéz életet élő mezőgazdasági munkásságról. Annak a néhány száz, vagy talán ezer embernek, aki földműveléssel, vagy nagyobb birtokosoknál cselédként, napszámosként kereste kenyerét, szomorú helyzetét talán nem is annyira az anyagi, megélhetési problémák súlyosbították, hanem inkább az, a feudalizmusból ittrekedt, földesúri magatartás, amellyel a város tehetősebb birtokosai ezeket az embereket kezelték. Különösen az újdonsült birtokos, Kretsch Lajos „tűnt ki" ilyen megnyilvánulásaival. A városi polgármesteri hivatalhoz érkező panaszos levelekből kiviláglik, hogy Kretsch is, de a többiek (Szilárdy, Jankovich) is a legkisebb rossz szóért, tiltakozásért, vagy a jogos felháborodás vezette bármily jelentéktelen megnyilatkozásért azonnali elbocsátással, kilakoltatással, bérvisszatartással válaszoltak. Kretsch egyik kocsisa pl. egyszer - egyébként az 1907. évi 45. törvénycikk, az úgynevezett cselédtörvény szerint is jogosan - megtagadta egy soron kívüli vasárnapi fuvar elvégzését, erre minden ok nélkül elbocsátották. Mikor kérte hátralévő szegődményes bérét, azzal utasította el a város, hogy kérésével 8 napon túl jelentkezett. Ugyanígy a birtokos mellé állt az államhatalom képviselője, amikor egy vitás ügyben a földbirtokos tanúvallomása alapján mutatta ki részletesen a városi hivatalnok, hogy milyen paragrafusok alapján jogos az elbocsátás. Máskor azzal utasították el Jankovich egyik cselédjének özvegyét, aki kérte, hogy még maradhasson egy darabig családjával a cselédlakásban, hogy a földbirtokos kilakoltatási döntése jogszabályt nem sért. A birtokos nemegyszer attól sem riadt vissza, hogy filléreket vasaljon ki jogtalanul embereiből. Kretsch egyik gulyása, mikor a szerződésben nem szereplő többletmunkát megtagadta és elbocsátották, kérte, hogy fizessék ki a szerződés szerinti járandóságát. A város az elbocsátást és a lakás kiürítését jóváhagyta, de kötelezte a földbirtokost, hogy a kijáró összeget fizesse meg. Kretsch ekkor kimutatta, hogy már csak 10 pengővel tartozik, mivel azonban az érdekelt a szalonnajárandóságát már egész évre kivette (ez 2 pengővel számítva - 2\ kiló - 5 pengőt tesz ki), ezen kívül 7 napot mulasztott (újabb 7 P levonás) és 3 db ablaküveget betört (á 80 fillér, azaz 2,40 P), így a tartozás ki van egyenlítve, sőt még ő követel 4,40 pengőt. 53
