Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

mozgató legfőbb erőközpontoknak, melyek speciális érdekeiket sokszor alá tudták rendelni a város helyesen felismert egyetemes érdekeinek,

4 valójában az volt a helyzet, hogy a válságok és fellendülések közti időszakokban megnyilvánuló állandó racionalizálási intézkedések, a termelési költségek csökkentése, ezen belül elsősorban a munkabérek leszállítása és nem utolsó sorban az állandó létszámváltoztatás révén a nagyüzemek kényszerítő erővel határozták meg a város lakosságának jelentős részét, közel felét kitevő munkásság és rajtuk keresztül az egész lakosság életét. Ezt tetézte még az a befolyás is, amelyet a vállalatok vezetői a város vezető testületében és legkülönbözőbb szerveiben, egyesületeiben a hazai finánctőke intencióinak megfelelően állandóan érvényre juttattak. Erről a befolyásolásról még majd bővebben lesz alkalmunk szólni a politikai élettel foglalkozó fejezetben, ezúttal érdemes még végigtekintenünk a város gazdasági életét meghatározó néhány egyéb tényezőn is. Keveset szóltak a Salgótarjánnal foglalkozó eddig megjelent művek a város mezőgazdaságáról. Ennek főként az az oka, hogy Salgótarján ebben az időszakban is - akárcsak napjainkban - azok közé a városok közé tartozott, melyeknek az egy lakosra jutó mezőgazdasági területe a legkisebb, vagyis 0,20 kat. holdnál kevesebb volt, a mezőgazdasággal foglalkozók száma pedig a lakosságnak kb. 4 százalékát tette csak ki. A korszak leghitelesebb és legpontosabb mezőgazdasági statisztikája szerint a város földbirtokainak összes területe 4783 kh volt. A város jellegzetes fekvéséből következően a mezőgazdasági területnek majdnem fele, 2057 kh erdő, továbbá 669 kh legelő és mindössze 1 594 kh-t tett ki a szántóföld területe. A földterület birtoknagyság szerinti megoszlása nagyjából megegyezik a korszak hazai mezőgazdasági birtokviszonyainak mutatóival. Az említett 4783 holdnyi területnek 1272 birtokosa volt. Ezek közül 10 holdnál kisebb területtel rendelkezett 1260 személy (területük összesen 285 hold). Ebből is 72 birtokosnak volt összesen 172 holdja, míg a fennmaradó 113 holdnyi terület 1188 tulajdonos között oszlott meg, akiknek így átlag alig 100 négyszögölnyi „földbirtoka" volt. Ez a tény, valamint a birtokosoknak az 1910. évihez viszonyított rendkívül magas létszáma arra enged következtetni, hogy ez utóbbi közel 1200 személy tulajdonképpen csak házhellyel, illetve kerttel bírt. 10-50 hold nagyságú földje volt 3 birtokosnak (összesen 54 hold), míg a fennmaradó 4444 kh terület felett 9 személy, illetve testület volt az úr.

5 Ezek sorában találjuk mindenekelőtt a város legjelentékenyebb földbirtokosát, a közel 2000 holdas Szilárdy Istvánt, továbbá a Luby testvéreket és Kretsch Lajost, akik egyenként 500 kh körüli birtokot mondhattak magukénak és Salgótarján egykori egyetlen földesurának, a jeszeniczei Jankovichnak egyenes leszármazottját, aki ekkor már az alig 400 holdas „kisebb" birtokosok sorába csúszott le. Rajtuk kívül még a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt rendelkezett a város területén jelentősebb földbirtokkal (1925-ben 530 kh, 1937-ben pedig 575 kh volt a társulat birtokában)

6

, ezzel is erősítve a finánctőke és a nagybirtok e korszakra jellemző összefonódottságát. A mezőgazdaságnak Salgótarján életében illetve fejlődésében betöltött szerepét lénye-