Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

fogalmazást nyertek, a kocsmák engedélyezésénél nem egyszer szerepel ez a kitétel „sok a külföldi szocialisztikus eszmékkel szaturált elem, e sok ember számára kevés a kocsmák száma".

93 Hasonló a község vezetőinek álláspontja a bordélyházak engedélyezése ügyében is. A dualizmus időszakában egyik bordélyházengedélyt a másik után adták ki, az indoklásoknál ugyancsak az „idegen, szocialista eszméktől szaturált munkások", a „nődén munkások folytonos, rohamos szaporodása" és „a műveltség legalacsonyabb fokán álló népesség érdekei" szerepeltek, mint indokok. Ennek megfelelően a község képviselőtestülete nemcsak, hogy kifogást nem emelt, de a bordélyházak nyitásának engedélyét „egyhangúlag hozott határozattal" véleményezte az esetek többségében. Ennek a munkásosztály erkölcsi lezüllesztésére irányuló politikának eredményeként tragikus kép alakult ki. A község alkoholfogyasztása messze az országos átlag fölött volt. A lumpenproletariátus növekedése, a pusztító népbetegségek elszaporodása az útjelzői ennek a folyamatnak. A kezdeti munkásmozgalomnak még e területen is fel kellett vennie harcot, mely ugyanolyan sok nehézséget rejtett magában, mint a tőkével szemben vívott küzdelem.

94 A település szellemi életét az utókor számára leghűebben a sajtó őrzi. Salgótarjánban, korszakunkban állandó jellegű napilap nem volt. Hetente egyszer megjelenő hetilap-kísérletek több ízben történtek. Az első lap az 1882-83-ban megjelent Salgó-Tarján, melynek csak pár száma maradt meg. 1897-ben újabb lap alapítására került sor, Salgótarján és Vidéke címen. E lap azonban csak az alapítás évében jelent meg, egy-két szám erejéig. Rendszeressé vált a lapkiadás a XX. században. 1902-1907-ig jelent meg a Salgótarjáni Lapok, 1905-1909-ig a Salgótarjáni Hírlap és 1908-1912-ig a Salgótarján és Vidéke. A Salgótarjáni Lapok 1902-1903-as számait olvasva úgy érzi az ember, hogy lehangoló sivatagból életet adó oázisba érkezett. A lap megindítása 1902. június 20-án dr. Jungmann Rezső orvos nevéhez fűződött, aki mellett felelős szerkesztőként Dömötöri Németh Péter hírlapíró működött. A lap „Zászlóbontás" című vezércikkében szégyennek nevezte, hogy „egy ilyen nagy város, mint Salgótarján, egy közérdekű lapot fenntartani nem tud", ígéretet tett arra, hogy foglalkozik mindazzal, ami a város és vidékének közönségét érdekli, nagy súlyt fog helyezni a helyi dolgokra és a megyei eseményekre, és mivel Salgótarján gyár- és bányaváros, állandó rovatot nyit a bányászat és kohászat érdekeinek. Nem szokványos ígérgetésről volt szó. Jungmann főszerkesztése alatt a lap többet tett, mint a korszakban azt elvárni lehetett. Nem tekintette a szellemi élet kizárólagos központjának Budapestet, elhatárolta lapját a századforduló budapesti lapjainak szellemétől. Nyíltan hangot adott annak, hogy „odafentről, hol az elkorcsosult művészet, az utcaszéli irodalom, a mételyes erkölcs és ingatag alapra épített gazdaság penészvirágai feslenek", nem várhat iránymutatást. Jungmann bátran támadta a lap hasábjain a salgótarjáni közállapotokat, pellengérre állította a község korrupt vezetőit, leleplezte Barella csalásait és megbélyegezte Szilárdy