Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

Fő út Fülek felé vezető része Zagyvái út a Vasgyár telepéig Meszes alyai út Kistarjám utca (köz) Pécskő utca (Cigány utca) Iskola utca Vásártéri utca Uj iskola utca köz a Pécskő utcától Régi temető köz a Kistarjám utcától Belvásártér Kispiactér Széna tér 4090 négyszögöl 144 négyszögöl 991 négyszögöl 523 m 300 m 400 m 220 m 300 m 80 m 360 m 180 m 100 m A község területén az első világháborúig lényeges változás nem történt, a fenti úthálózatra épült fel az akkori Salgótarján. A köztisztaság nem tartott lépést a lakosság létszámának növekedésével. A hetvenes években a tulajdonosok még gondoskodtak úgy-ahogy az utak tisztán tartásáról. Az utcák képe már ekkor is kétségbeejtő, erről tájékoztat az a jelentés, mely előadta, hogy az ebek az utcákon csapatokban kóboroltak, embereket, állatokat, fogatokat megtámadtak. E „balkáni" állapotok megszüntetésére a közgyűlés azt a határozatot hozta, hogy minden gazdátlan kutya „azonnal agyonüttessék, vagy agyonlövessék", a kutyatartókat pedig kötelezték, hogy kutyáikat ottkon tartsák s utánuk 2 forint illetéket fizessenek. Az utcaképhez tartozott a salgótarjáni postahivatal kocsisainak éjjel-nappali sípolása. E sípolással figyelmeztették a terhes szekereket a kitérésre. Ügy látszik, a sípolás zavarta a polgárok nyugalmát, mert határozat született annak beszüntetésére és az erőszakoskodó, ostorral verekedő kocsisok megbüntetésére. A fejlődő község kereskedelme a piszokban, szennyben, az utcán zajlott le. A rendőrbíró pl. jelentette, hogy „Kivovics Bernátné és Weiss Lázárné zöldségárusok egymással folyton civakodnak és eközben az illemet a legnagyobb mértékben sértő kifejezésekkel élnek és oly botrányosan viselkednek, hogy maholnap tisztességes nő, de még férfi is kerülni kénytelen, nehogy közelükbe jusson". A két kofát széttelepítették egymás mellől, a salgótarjáni utca azonban ennek ellenére zajos, piszkos és megbotránkoztató maradt. Egy fejlődő város életében természetesnek kell tartani az átmenet nehézségeit. Salgótarján esetében azonban e nehézségek állandósultak és nem nyertek megoldást. A XX. században továbbra is központi kérdés maradt a város szennye, pora. Többen felvették a küzdelmet egy tisztább, egészségesebb Salgótarjánért. Küzdelmük azonban nem ért el célt, megrekedtek a község vezetői nemtörődömségén.

77 A nyolcvanas évek utazója még csodának látta Salgótarjánt. Az alkotás, a teremtés fölött érzett lelkesültség hatotta át írását, a századforduló utáni utazó azonban már ilyen képet festett Salgótarjánról és viszonyairól: „A vasúti indóháztól jó pár kilométerre van a város. A városhoz vezető úton megismerkedhetik az utas a salgótarjáni illatos porral, piszkos bérkocsikkal, elhanyagolt környezettel. Általában feltűnő és visszatetsző az a mér-