Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)
„A Badacsony (kocsma) melletti indóháznál felülve az idegenek nyelvén kolóniának nevezett bányatelep mellett elhaladva a változandóság sora jut azonnal eszünkbe, meggondolván, hogy e gyönyörű házak helyén csak másfél decenárium előtt mi sem volt, hogy itt csak rókák és egyéb vadállatok üvöltöztek, az árkos helyeken kökény és vadszőlők díszelegtek s a szél az avar füvek csontvázait lengette. Most pedig ezek helyén dúsan befásított földrészeket, gyönyörű akácerdőket, szép, rendszeresen épített házakat lát az ember, ellátva távirda hivatallal, kaszinóval, kórházzal és egyéb lakályos épületekkel, miket bámulva néz, ki előbb e kopárságot ismeré." Ilyen érzelmeket keltett a bányatelep abban, aki még ismerte és látta a feudális Tarjánt. Hasonló hatást keltett a város is „temérdek újdon épült modern stílű házával, számtalan boltjaival, pompás városházzal; ezek helyén csak nemrégiben szalmás és füstös házak búslakodtak, ahol a kereskedésnek híre sem volt és két-három korcsmát kivéve üzletet jelző cégnek nyoma sem vala. Hátha még ha vásárjait pillantja meg a szél szárnyain rohanó utas Salgótarján nagyközségnek a múlt és jelen között való különbségén valóban elálmélkodik." Madártávlatból és a múltról alkotott kép tudatában valóban így nézhetett ki a község. A városfejlesztő erőknek megfelelően a kép korántsem volt ilyen egységes. Az üzemi telepek stílusa, szerkezete, településképe egészen más volt, mint magáé a községé, az egyes részek fejlődésének üteme különböző és azok a községgel a dualizmus egész időszaka alatt nem forrtak tulajdonképpen szerves egésszé össze. 69 A nógrádi szénbányászat központjának Salgótarjánba helyezésével egyidőben a Szent István Kőszénbánya Társaság megkezdte a tárgyalásokat a község földbirtokosaival és parasztjaival olyan területek szerzésére, melyek lehetővé tették a bányászat centrumának kiépítését. A hatvanas években sikerült Salgótarjánban megfelelő földingatlanra szert tenni. A Salgótarjáni Kőszénbánya Társaság a 2 342 magyar holdas zagyvái nemesi birtok mellé a következő ingatlanokat vásárolta meg Salgótarjánban: a Veremoldal és Lófődűlőkben salgótarjáni parasztoktól és úrbéresektől 55 hold 649 négyszögöl földbirtokot vásárolt; e területen építette fel a későbbiekben a bányakolóniát. Több mint 8 holdas birtokot vásároltak az Emma-, majd a későbbi Üj-akna területén. Mintegy 5 holdas birtok tulajdonával biztosították az Emma-aknához húzódó szárnyvonal kiépítését. 11 holdnyi földjük volt a József-tárna és a József-rakodó területén és 3 holdas birtokon terült el a Jakab-tárna. E területek mindössze 82 kat. h.-at tettek ki. Az első bányászok deszkabarakkokban és hegyoldalakba vájt barlanglakásokban laktak. A Bányatársulat első állandó épületei a József-tárnánál és az Emma-aknánál épültek fel. Az Emma-aknánál egy lakóházat és intézeti helyiséget, ún. gerendázott téglafal-módszerrel (Riegewand), a József-tárnánál irodát, raktárát és felőrlakást (Hutmann -lakást) építettek téglából. Ugyancsak itt épült az első munkáslakás is, amely 8 szobából és 4 konyhából állt és szintén szilárd téglaépület volt. A József-tárnai épületeket egy kovácsműhely és lakóház egészítette ki. A Jakab-tárnánál csak egy irodaépület állt gerendázott téglafalból. A Szent István Kőszénbánya Társaság még csak ezekkel az épületekkel rendel-