Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

A munkásbeírókönyvben a munkások elbocsátását, mozgását indokló megjegyzési rovat nemcsak azok okaira derít fényt, hanem betekintést nyújt a munkáséletbe is, hiszen a legfontosabb kérdésekre, a munkára, munkahelyre, munkássorsra nyerünk belőle felvilágosítást. 1894-ben a bányától eltávozott munkásoknál a következő beírásokat találhatjuk: elbocsájtatott 8, eltávozott elbocsátás miatt 2, leszámolt és eltávozott 7, leköszönt 15, hoszszabb kimaradás után elbocsáttatott 1, elkergettetett 1, áthelyeztetett Mecenzéfre 8, elbocsáttattak szemtelen és kihívó magaviseletük miatt 5, elbocsáttatott verekedés miatt 5, elbocsáttatott rossz magaviselet miatt 1, elbocsáttatott elöljárója iránti rossz magaviselete miatt 1, goromba, szemtelen, rakoncátlan magaviselete miatt elbocsáttatott 1, hanyag munka, rendetlen életmód és dorbézolás miatt elbocsáttatott 1, nem lépett munkába felvétel után 1, iszákosság, mulasztás miatt leszámoltatott és elbocsáttatott 1, lopás miatt rögtön elbocsáttatott 2, leköszönt verekedős atyafi 1, sztrájk miatt leszámoltatott 2, rögtön elbocsáttatott a bányafőnök úrrali szemtelen magaviselete miatt 1, gyengesége miatt elbocsáttatott 3, krakéler 3, meghalt 2, nyugdíjaztatott 2, elszerencsétlenült a bányában halálra 1, meghalt a bányában, összenyomta a fejtés 1, meghalt, a fejtés összement 1, a bányafelőr tettleges bántalmazásért karhatalommal kísértetett el 1, közös botrány miatt elbocsáttatott 6. A munkásbeírókönyv megjegyzései érzékeltetik a telepen uralkodó szigorú törvényeket. A munkások alig 40 %-a távozott önként, mintegy 60 %-át fegyelmi úton bocsátották el. A legkisebb fegyelmezedenség már elbocsátási indok volt, hiszen a feljegyzésekben ilyeneket találunk: garázdaság, iszákosság stb. A politikai jellegű vétségeket rendkívül szigorúan büntették, ezeknél minden esetben szerepelt az „azonnal elbocsáttatott" szó stb., illetve megjegyzésben kiemelik a sztrájkszervezés szót, nyilván azért, hogy a későbbiekben az ilyen munkás véletlenül se nyerjen felvételt. Az Európa és a Monarchia különböző területeiről Salgótarjánba összesereglett jórészt fiatal, nőtlen bányamunkások fegyelmezése nyilvánvalóan drasztikusabb eszközöket követelt. A visszaemlékezésekből megismerhető az a légkör, amely a bányatelepeken kezdetben uralkodott. A fizetés napján nem volt tanácsos az utcákon járni. Elsősorban a krajnaiak, a „gránerek" számítottak a bányamunkásság legfékezhetetlenebb elemeinek. Fizetéskor korcsmától korcsmáig vonultak, ilyenkor felsorakoztak egymás mellett karonfogva, úgy, hogy az egész utat elfoglalta az emberlánc, mely mögött 8-10 emberlánc is felsorakozott. A csapat azután a salgótarjáni fülnek idegen „hollária-hó, hollária-hó, hollária-ri..." énekkel vonult végig az éjszakai Tarjánon. Aki velük szembekerült, aztleszorították az útról és „hudics perméj karsendusz" csatakiáltással jól összeverték. A szembejövő szekerek lovait kifogták és a szekereket dirib-darabra szétszedték. A gránerek garázdálkodásaitól megrettent lakosok házaikba vonultak vissza és csak az ablakokból szörnyülködtek ezen az új, Tarjánban eddig ismeretlen „szórakozáson." A gránerek magatartását természetesen nem lehet tipikusnak venni, de tény, hogy a bányatelepek első munkásai között nagyon sok nehezen fékezhető, némely esetben ka-