Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)
község közepén, létesítendő megállóhely ellen foglaltak állást. Csak Szilárdy halálának évében, 1912-ben sikerült a községnek akaratát keresztülvinni. E ravasz és erőszakos földesúr manipulációit talán legszembetűnőbben szemlélteti a polgári iskola ügye. A múlt század végén a polgári iskola épületét a Tarján patakon túl, a Meszes oldalában, az ipartestület helyén óhajtották felépíteni. Szilárdy bebizonyíttatta, hogy ez a terület alkalmatlan komolyabb építkezésre, mivel vadvizes. (Ma ezen a telken a Nógrádi Szénbányák Vállalat igazgatósági épülete helyezkedik el.) A tarjáni polgárság küldöttsége felkereste a közoktatásügyi minisztert és kérte, hogy a polgári iskola helyét szakértőkkel vizsgáltassa meg. A Minisztérium műszaki tanácsosa kíséretével meg is érkezett Salgótarjánba, akit a községi építési bizottság egybegyűlve várt a községházán. Több, mint két órás hiábavaló várakozás után az építésügyi bizottság egyik tisztviselője lement a faluvégi kúriába, hátha ott felvilágosítást kap a bizottság késedelme felől. A válasz csakhamar megjött, „már minden el van intézve, minden rendben van, az urak most ebédelnek." A polgári iskolát nem is a „vadvizes" patakon túli oldalon, hanem a Szilárdy birtokon építették fel, melynek telkét borsos áron vásárolta meg a község. 60 A község tényleges vezetője, a bíró és a jegyző csak Szilárdy tói függő, Szilárdy-édekeket képviselő ember lehetett Salgótarjánban. Akaratát a legdurvább erőszaktól sem viszszariadva hajtotta végre. Az 1902-es bíróválasztás visszaélései, melyet a Salgótarjáni Lapok bátor főszerkesztője leplezett le, nemcsak egy falusi kiskirály hatalmaskodásait mutatták be, hanem a közviszonyokat is. Dr. Jungmann Rezső nyíltan a lap olvasói elé tárta e választás történetét. Barella Henriket, Szilárdy kreatúráját sikkasztásai miatt kénytelenek voltak lemondatni. Az új bíró személyére a község polgárai Rákos Gyulát, az acélgyáriak Okolicsányi Lajost jelölték. Szilárdy „jelöltje" Hricsovszky András szabó volt. A bíróválasztáskor 770 választó név szerinti szavazást kért. A Szilárdy érdekeket képviselő Martonfalvy főszolgabíró azonban nem rendelte el a név szerinti szavazást, sőt még csak nem is jelölte a többség jelöltjeit. Szilárdy Ödön, aki minden hatóságot képviselt, „Fejbólintó Jánosai" segítségével a maga jelöltjét neveztette ki Salgótarján bírájává. Mint az a Salgótarjáni Lapok megállapította, „egyhangú bíróválasztás volt Salgótarjánban, illetve kéthangú, az egyik hang Szilárdy Ödön nagyságos úré, a másik hang Martonfalvy Gyula főszolgabíró úré." Hiába volt a lakosság szinte egésze a jelölt ellen, Szilárdy akarata győzött, sőt a bíróválasztás ellen szót emelőket, mint pl. Kopcsák János tanítót, Okolicsányi Lajost a főszolgabíró a helyszínen megbírságolta. A község lapjának haladó, radikális főszerkesztője pedig fél év múlva kénytelen volt a Salgótarjáni Lapok szerkesztését másnak átadni, maga pedig elköszönni Tarjántól. Szilárdy mindig megtorolta a rajta esett vélt sérelmeket és 1912-ig, haláláig szinte egyeduralkodó maradt a salgótarjáni képviselő-testületben, ötven éven keresztül tagja a legfontosabb bizottságoknak, mint pl. a szám- és pénztárvizsgáló bizottság, a szépítészeti és építkezési bizottság, a fogyasztási-adóügyi bizottság, a vásárügyi bizottság. Befolyását, hatalmát azonban egy esetben sem a község, hanem mindig egyéni érdekei céljából használta fel. A visszaéléseknek azonban nemcsak Szilárdy, hanem rokonai is részesei voltak.
