Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)
Luby István nagybirtokos szintén híres telekspekulánsnak számított, eladta pl. a valóban a község tulajdonát képező 15 800 négyszögölnyi ún. bolgárföldek területét újra a községnek, hogy azon középületeket lehessen azután emelni. 61 A község tényleges hivatalviselői sorában első helyen a bírók álltak. Korszakunkban mindössze három bírája volt Salgótarjánnak: Kovács János, 1861-1893-ig, Barella Henrik 1893-1902-ig, Hricsovszky András 1902-1918-ig. Kovács János falusi bíróból lett a nagyközség bírája. A földesúr iránti tisztelet, alázat kísérte végig működését és tette életfogytiglan Salgótarján bírájává. A 25 éves jubileumára szervezett ünnepség szépen tükrözte, hogyan vált a közügyek munkásából az urak lakájává. „Érdemei" elismeréséül a főszolgabíró nemcsak jegyzőkönyvi dicséretre tett javaslatot, hanem elfogadtatta a képviselő-testülettel, hogy az érdemes községbíró arcképét festessék meg a kor kiváló festőművészével Vastagh Györggyel. A községbíró ezután ugyancsak közköltségen napokig ült modellt Budapesten, majd arcképét jelenlétében ünnepélyesen leplezték le. Utódjául Barella Henriket, egy minden hájjal megkent üzletembert választották meg bírónak. Barella 1873 óta salgótarjáni háztulajdonos, volt táncmester, kereskedő, 1885 óta rendőrtanácsos, 1893 óta községi bíró, de Salgótarján nagyközség kötelékébe csak 1895-ben vették fel. Jellemző a Salgótarjánban uralkodó állapotokra, hogy valaki községi bíró lehetett, de nem rendelkezett salgótarjáni illetőséggel. A bírói tisztséget Barella a gyors gazdagodásra használta fel. Kovács János halála után nemcsak községi bíróvá, de kórházi és temetőgondnokká is egyhangúlag megválasztották. Már 1892-ben kérte, hogy adjon neki a község engedélyt arra, hogy bevezettesse a községbe a villanyt és biztosítsák, hogy 30 évig tőle vásárolják az áramot. Mint községi bíró keresztülvitte, hogy ő lett kizárólagosan jogosult a község területén a villany bevezetésére és ipari áram előállítására. Barella még az őt sújtó bírói büntetéseket is a községgel fizettette ki. Mint rendőrtanácsos durván, szabálytalanul járt el kihágási ügyekben, ezért több ízben feljelentették, elmarasztalták, a költségek megtérítését azonban a községre hárította. Hiába utasította el a megye e szabálytalan intézkedést, a község, mint önkormányzati joggal bíró szervezet, fenntartotta magának a jogot a megyével szemben is a költségek megtérítésére. Barella gyorsabban kezdett nagyhatalommá nőni, mint elődje. Végül 1902-ben évek óta folytatott korrupcióira, sikkasztásaira fény derült és annak ellenére, hogy egyesek igyekeztek megtartani, Szilárdy elfordult tőle, állásából felfüggesztették és eltávolították. A község pénzével, javaival való jogtalan gazdálkodás azonban nem számított bűnnek. Ezt bizonyítja az elcsapott községbíró temetésén, még ugyanebben az évben rendezett felvonulás is. Szinte az egész nagyközség tisztelgett a volt községbíró sírjánál. A vasgyári, bánya.telepi zenekarok, dalárdák mellett teljes díszben ott voltak a bányászok, az ipartestület, a képviselő-testület, a tűzoltóság fényes küldöttsége, a rendőrök díszben, lobogva égő fáklyákkal álltak díszőrséget volt rendőrtanácsosuk sírjánál. Nem véletlen, mert Egry Gyula, az akkori rendőrtanácsos Barella sógora volt. E hamisan csillogó, de velejéig romlott, mételyezett kor levegőjét leplezi le az a nyílt levél, melyet az özvegy
