Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

mindössze 3 %-a, élt a mezőgazdaságból, ebből is 288 mezőgazdasági cseléd volt és csak 24 család rendelkezett 10 hold alatti birtokkal. A társadalom struktúrájában végbement döntő változás ellenére a parasztság hatása nagyobb volt, mint arra számából következtetni lehet. Az elszegényedett parasztok és utódaik továbbra is itt éltek Salgótarjánban, mint munkások, napszámosok, fuvarosok, szolgák stb. E paraszti lakosság életszemléletét, életritmusát erősítette a gyári munkások között élő parasztok tömege. A múlt század végi és a század eleji gyári munkásság jó része már ugyanis a szomszédos falvakból toborzódott. A paraszti mentalitást őrizte a bányamunkások zöme is, mely magával hozta a krajnai, liptói falvak erkölcseit, szokásait. A paraszti élet tehát át- meg áttört a munkásváros ipari jellegén. Egy település városias arculata alakításában különösen kiemelkedő szerepe van az értelmiségnek, a kis- és kb\éppolgárságnak. Salgótarján e területen sem hasonlítható a magyarországi városokhoz, ipari településekhez. 1900-ban a közszolgálatban levők és szabad foglalkozásúak vagyis az értelmiségiek száma mindössze 414 volt, a lakosság 3 %-a, a kereskedelemben pedig 518-an tevékenykedtek, a lakosság 3,8 %-a. Ha ezeket a számokat egyéb magyar városokhoz hasonlítjuk, tűnik ki e rétegeknek az összlakossághoz való rendkívül alacsony arányszáma. Közszolgálatú és szabad foglalkozású volt pl. Miskolcon a lakosság 7,2 %-a, Egerben 9,9 %-a, Gyöngyösön 7,2 %-a, Pécsett 8,6 %-a, Balassagyarmaton 14,7 %-a, Losoncon 7,8 %-a, Vácott 9 %-a. Kereskedelemből élt a lakosság 7,8 %-a Miskolcon, 6,4 %-a Egerben, 6,8 %-a Gyöngyösön, 7,8 %-a Pécsett, 13,4 %-a Balassagyarmaton, 11 %-a Losoncon és 7,8 %-a Vácott. Ezen arányszámok is mutatják, hogy Salgótarján értelmiségi, polgári lakossága alárendelt szerepet játszott már létszámát tekintve is. A megyében elhelyezkedő két nagyobb település, Balassagyarmat és Losonc országosan is nagy arányszámai mögött ebben az időben Salgótarján szinte eltörpült. A polgári népességet tekintve a község valójában falunak számított. A salgótarjáni értelmiség jelentős részét a gyárak, bányák műszaki értelmisége tette ki, kiknek erőit ezen üzemek irányítása kötötte le. A műszaki értelmiségről általában elmondható, hogy zárt körben, elzárkózva élt a maga kolóniáján, a község egyáltalában nem volt vonzó a maga sivár szellemi életével az értelmiség számára. Életét a telepeken belül élte, ott keresett szórakozást a maga társadalmi osztályán belül. Salgótarján szellemi életében tehát tevőlegesen szinte nem vett részt e jól fizetett, jól ellátott, magas műszaki értelmiségi szinten mozgó, országosan is kiemelkedő szakmai eredményeket felmutató réteg. A közszolgálati alkalmazottak és az e területen foglalkoztatott értelmiségiek száma a község lakosságának növekedésével lassú emelkedést mutat. A községben alkalmazott tanítók, tanárok, orvosok, gyógyszerészek, jegyzők számtalan szállal fűződtek azonban az iparvállalatokhoz és tevékenységüket is azok érdekei határozták meg elsődlegesen. A község polgári, városias arculatának alakításában a legjelentősebb szerep a kis- és középpolgárságnak jutott. Salgótarján városi magja kiépítését, kialakítását nekik köszönheti. A község társadalmi életében is a legmozgékonyabb, legrugalmasabb a keres-