Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

kedő, iparos réteg volt, mely egyre gyakrabban került szembe saját érdekei védelmében a község földesuraival, sőt a nagytőke salgótarjáni képviselőivel is. A XIX. században a polgárság még kialakulása kezdeti stádiumában van, s csak a XX. század elején kezdett egyre érezhető erővé válni a község életében. A gazdag polgárság a község vezetésében jelentős súlyt kapott. A polgárság egészének átütő erejét azonban csökkentette, hogy bár létszáma a századforduló után jelentősen megnőtt, még 1910-ben is csak az összlakosság 4,7 %-a élt a kereskedelemből. Salgótarján társadalmában szinte ijesztő jelenség a statisztikai kimutatásokban az egyéb foglalkozásúak gyűjtőnév alatt összefoglaltak számának növekedése. 1900-ban még mindössze 649 ember tartozott ebbe a kategóriába, 10 év múlva számuk 1122-re, az összlakosság 4,8 %-ára nőtt. A statisztikai felmérések alkalmával ebbe a kategóriába sorolták a következőket: diáktartó - lakást albérletbe adó; házfelügyelő - házmester; takarítónő bejárónő; zenész; mutatványos - bűvész - artista; kóborcigány - csavargó; bordélyos; kéjnő; egyéb meghatározhatatlan foglalkozású. Salgótarján esetében az egyéb kategória valószínűen nem azon egyéb ismeretlen foglalkozásúak számának megnövekedésére utal, mely a differenciálódással együtt természetesen jelentkezik, hanem ezen a néven foglalták össze mindazokat, akik állandó munkával nem rendelkeztek, vagyis a társadalom legelhagyatottabb, legkiszolgáltatottabb proletár lakosságát. E kitaszítottak növekedése éppoly velejárója volt a kapitalizmusnak, mint a nagyipari munkásság számának emelkedése. Pontos adataink nincsenek arra vonatkozóan, hogy az egyéb kategória hány %-át alkották a benne felsorolt foglalkozások. Tudvalévő, hogy Salgótarján lakosságának pl. elég nagy %-át adták az összlakossághoz viszonyítva a cigányok. Velük azonban Salgótarjánban a dualizmus időszakában szinte senki sem foglalkozott. Nevük csak néha került szóba a tankötelesek beiskolázása, garázdasági, illetőségi esetekben, de általában nem illett róluk beszélni. Ettől a kérdéstől való merev elzárkózást mutatja pl. az a képviselő-testületi jegyzőkönyv, melyben egy illetőségi üggyel kapcsolatban ilyen kitétel szerepelt. Visszautasították a kérvényező illetőségét azzal az indoklással, hogy „tudvalévő, Salgótarjánban csak egy cigány család lakik". Nem tudjuk, hogy Salgótarjánban a századfordulón hány cigány család élt, de nyilvánvalóan több tíz. Salgótarjánban, a gyorsan fejlődő ipari településen tehát a munkásosztállyal párhuzamosan sok ismereden, meg nem határozható foglalkozású ember gyülekezett össze, s mint a későbbiekben arra rámutatunk, növelte a város anarchikus elemeinek számát.

58 A KÖZSÉG KÖZIGAZGATÁSA, KÖZSÉGPOLITIKAJA Salgótarján felépítésének megfelelően közigazgatásilag is három egységre szakadt. Az országosan is jelentős két mammutvállalat, a bánya és acélgyár mindvégig megőrizte teljes különállását. Telepein a vállalat törvényei uralkodtak, melyeket a tőkések akarata határozott meg. A község a telepek irányításába, igazgatásába nem szólhatott bele a dualizmus időszakában. A telepek államok voltak az államban. A község képviselő-testületében