Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása

és a kereskedelemben és progresszív adórendszert vezet be. Felhív a kormány minden magyart a németek elleni harcban való egyesülésre, a megszállt területeken partizáncsoportok alakítására és meghív minden magyart egy új, erős és független Magyarország felépítésére. Egységünk katonái azokért az eszmékért álltak harcba, közöttük sokan már hosszú évekkel ezelőtt, amelyek az Ideiglenes Nemzeti Kormány programjában foglaltatnak. Egységünk katonáit esküre szólítjuk fel, hogy az ideiglenes kormány hű katonái legyenek és parancsait mindhalálig bátran teljesítsék.''*

88 Ezután a politikai biztos a partizánokat feleskette az Ideiglenes Kormányra. Az eskütétel után az egység parancsnoki kara táviratot küldött Debrecenbe. A távirat szövege szerint „a Nógrádi partizán egység tisztjei és katonái, a magyar szabadságharc régi harcosai, nagy lelkesedéssel fogadták az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásának hírét és a mai napon felesküdtek, hogy mindhalálig hűen teljesítik a nemzet kormányának parancsait. A német rablók által még megszállt területen állva folytatják a harcot az ellenség teljes megsemmisítéséig."

83 Közben a partizánok arra lettek figyelmesek, hogy Salgótarján felől visszafelé szállingóznak a németek. Több járőrrel is találkoztak, akik útfelderítést végeztek. A partizánok előőrse elfogott egy három tagú lovasjárőrt, amelynek tagjai elmondták, hogy ezen a szaakszon tervezik az arcvonalból kivont egységek visszavonulását.

90 Az ágyúzás már egészen közelről hallatszott. Salgótarjánban a németek a lakosság ellen terror-rendszabályokat léptettek életbe. Kihirdették az ostromállapotot, közlekedési tilalmat rendeltek el délután 5 órától, és közhírré tették, hogy akinél fegyvert találnak, a helyszínen felkoncolják. A nyilas banditák pedig fosztogatásra használták fel a teljes fejetlenséget, átvéve a rendőri hatalmat is.

!U December 27-én hajnali fél háromkor Macskalyuk felől az erdőn keresztül mintegy 400 főnyi német katona tört az Abroncsos-pusztai tanyára. A partizánok a tanya udvarán vették fel a küzdelmet a németekkel. A csata virradatig tartott. A partizánok a németek túlereje miatt kénytelenek voltak a tanyáról — észak felé — a Monosza-hegység oldalába húzódni. Az elkeseredett harcban a németek halottakban szakasznyi erőt veszítettek és számos sebesültjük is volt. A partizánok közül a fasiszták elleni ütközetben hallt hősi halált Bandur Árpád, Valasek József, Szvetlik Barna, Lapin Sándor, Kalló Gyula, Honig József és több olyan partizán, akinek a neve máig is ismeretlen. A partizánok visszavonulása után a fasiszták megszállták Abroncsos-pusztát és a puszta lakóin töltötték ki dühüket. Palicsek György lakásán megtalálták a partizánok szikratávíróját. A 22 éves Szojka Pált a helyszínen agyonlőtték. Az ártatlan, másfél éves Kurtinyák Marika életét kézigránáttal oltották ki. A férfiakat összeszedték és az udvarra terelték, majd reggel valamennyiüket munkaszázadba sorolták: Palicsek Györgyöt, Krupa Mátét, idősebb Krupa Jánost, Kurtinyák Mártont, Kurtinyák Andrást, Albert Jánost, Albert Andrást, Muránszki Istvánt, Vetrák Jánost, Földi Józsefet és másokat. — Ahogy a front 15* 227