Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása

utána egy német trénszekér Fülek felé haladt. Fülek felől Salgótarjánba pedig mindjárt jött egy magyar motorkerékpár két katonával.

83 Egy további jelentés szerint „a Somos—Sátoros közötti vasúti hidat felrobbantották tegnap délután fél 2 órakor, — állítólag a németek. Negyed 12 órakor Fülek felől Salgótarján irányába, Ragyolcon keresztül ment két német szekér, több mint valószínű, hogy lőszert szállítottak, mert négyes fogatolt jármű volt. Utánuk pedig három hernyótalpas teherkocsi ágyút vonatatva maguk után, majd Salgótarján felől Fülek irányába két nagy teherkocsi haladt majdnem üresen, de több mint valószínű sebesülteket szállított- Tizenkét órakor Salgótarján felől egy zárt német teherkocsi, ami Fülek felé haladt, majd ugyanabban az időben Fülek felől egy ugyanilyen zárt kocsi Salgótarján irányába. Háromnegyed 1 órakor két nagy teherszállító jelentéktelen számú katonával Salgótarján irányába haladt."

84 A Nógrádi partizáncsoport járőreinek és a Salgótarján—somoskőújfalusi partizáncsoport összekötőinek: Frincz Józsefnek és Balázs Barnának a Mizserepusztai erdészház volt a találkozó helye. A felderített anyagot innen az erdészházból továbbították a karancsberényi harcálláspontra. Az erdészház gazdája, Kovács Kálmán Mizsere-pusztai erdész előbb a partizánok segítője, később a partizánegység tagja és csoportvezetője lett. December harmadik hetében egy kb. 60 főből álló magyar partizánvadász csoport érkezett a Somoskőújfalu—Sátoros közötti laktanyába. A céljuk az volt, hogy a csendőrség segítségével felszámolják a hegyekben tartózkodó partizáncsoportokat. A partizánvadász alakulat tervéről Kovács Kálmán erdész, partizáncsoport vezető tájékoztatta az egység törzsét. Erre Nógrádi Sándor Karancsberényből Abroncsos-pusztára helyezte át a harcálláspontot. Abroncsos-puszta a Monosza és a Csengőkő hegységek közé ékelődött kis település volt. A partizánok azért választották ezt a helyet, mert fekvése kedvező volt és Abroncsos-puszta lakói minden segítséget megadtak nekik. Palicsek György, a település legtekintélyesebb embere, az elsők között bocsátotta lakását a partizánok rendelkezésére. Őnála lakott az egység parancsnoki kara Nógrádi Sándor vezetésével. A törzs tagjai a tanya többi lakójánál találtak szállást. Mások viszont a Monosza-hegység bunkerjeiben helyezkedtek el.

85 A Nógrádi egységhez tartozó partizánok létszáma ekkor már elérte a 300—400 főt. S az egység jelentős területet tartott ellenőrzése alatt. Ahogy szorult a hurok a német fasiszták és magyar cinkosaik nyakán, egyre veszettebbül viselkedtek. A tábori csendőrség •— például — Mátraderecskén, Pétervásáron, Salgótarjánban és Losoncon, valamint a környékbeli falvakban és tanyákon összefogdostatta a bevonulási parancsnak nem engedelmeskedő katonaköteleseket és megkötözve Losoncra szállította őket. A véresre vert és megkínzott embereket innen továbbhurcolták, legnagyobb részük soha sem tért vissza86 A fasiszták példát akartak statuálni Salgótarjánban is. December 22-én két bujkáló, ismeretlen katonát a Főtéren felakasztottak. Nyakukba „Így jár, aki hazaáruló!" — feliratú táblát tettek. A szadista rémtettek azonban nem tudták megfélemlíteni a lakosságot. 15 Nógrád megye története 225