Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása

Nógrádi Sándor december 24-én felderítőket küldött Salgótarjánba, hogy mérjék fel a városban uralkodó helyzetet. A felderítőket Bársony Máté vezette. A felderítők látták, hogy az SS és a tábori csendőrök Salgótarjánból Losonc irányába kísérték a munkaszolgálatos ózdi és salgótarjáni munkásokat. A városban már teljes volt a zűrzavar, minden a feje tetején állt. A partizántörzsben — a felderítők jelentése alapján — úgy értékelték a helyzetet, hogy készenlétben kell állni, mert lehetséges Salgótarján felszabadítása a munkások és partizánok együttes erejével. A harcállásponton gyors intézkedések születtek. Sajnos, a legkritikusabb helyzetben, a rádióadóvevő készülék telepe kimerült, és ezért egy időre megszűnt a partizánok összeköttetése felettes parancsnokságukkal. Sandovál Jósé, a híradók parancsnoka hatodmagával hősies vállalkozásra indult. Német katonai ruhába öltözve bementek Salgótarjánba a német ezredparancsnokságra, ahol megkeresték az ügyeletes tisztet. Azt mondták, hogy a hadosztálytól jöttek és azt az utasítást kapták, hogy szedjék össze az összes zseblámpa elemet, vagy szerezzenek akkumulátort, mert azt nekik azonnal tovább kell vinni. A határozott fellépésre az ügyeletes személyesen szedte össze a körletben található zseblámpa elemeket és átadta azokat a partizánoknak. A szikratávírót így üzembe helyezték és az összeköttetést megteremtették. Az egység szikratávíróján Szamszonyenkó Tanya rádiós 1944. december 24-én arról kapott hírt, hogy „Debrecenben megalakult az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes kormány".

87 A partizánegység december 25-én hajnalban gyűlést tartott, ahol az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása, alkalmából készített D. 3-as számú napiparancsot ismertették a résztvevőkkel: „Magyarország történetének sorsdöntő napjait éljük — szólott a parancs —, Debrecenben magyar hazafiakból, a magyar nép hű fiaiból Miklós Béla vezérezredes miniszterelnöksége alatt, katonák, a Független Kisgazda Párt, a Szociáldemokrata Pánt, a Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Paraszt Párt és a pártonkívüliek részvételével Ideiglenes Nemzeti Kormány alakult. Ezzel Magyarország egyszer s mindenkorra lerázta az immár négy évszázados német igát és utat nyitott magának a szabad, független országok sorába való lépéshez. Magyarország ideiglenes nemzeti kormánya nyilatkozatában kijelentette, hogy Rákóczi és Kossuth hagyományaihoz híven kérlelhetetlen harcot folytat a németek és azok cinkosai, a hungaristák és nyilasok ellen, a demokratikus országok, a Szovjetunió és szövetségesei oldalán. Űj, valóságos nemzeti hadsereg indul, hogy a dicsőséges Vörös Hadsereggel együtt megtorolja a németeken az eddig kiömlött magyar vért. A kormány belpolitikája a demokrácián nyugszik, biztosítva a gyülekezés, szólás és sajtószabadságot és eltörölve mindazokat a törvényeket és rendeleteket, melyek a magyar nép, a nemzetiségek, fajok és vallások elnyomását szolgálták. A kormány földreformot valósít meg, szétosztva mindenekelőtt a Volksbund-tagok és a németbérencek birtokait, elsősorban földhöz juttatva azokat, akik kiveszik részüket a németek elleni harcból. A kormány programjává teszi a munkásság elsőrendű szociális követeléseit, támogatja a magánkezdeményezést az iparban