Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)
A sziráki járási főszolgabíróság 1929. július 23-án kelt jelentésében arról panaszkodik, hogy ,,az adók alig 50—60% erejéig hajthatók csupán be". 45 A szobi járás főszolgabírója 1930. január 4-i jelentésében arról is ír, hogy az anyagi helyzet romlása, ,,a községeket előbb-utóbb a teljes fizetésképtelenséghez juttatja". 40 Július 8-i jelentésében pedig az ipari munkásság kereseti lehetőségeinek nagyfokú csökkenéséről számol be. Hozzáteszi, hogy „aki keresethez jut is csak tengeti magát, de ruházkodni képtelen". 47 A nógrádi járás főszolgabírója 1931. február 6-i jelentésében leírja, hogy Nógrádsáp és Legénd községekben nagy a munkanélküliség, a „nyomor meglehetős méreteket öltött". S még 1934. január 15-i jelentésében is csak egy esetleges újabb ínségakciótól vár valami megoldást. Ujabb munkaalkalmakat és újabb ruhaakciókat sürgetett: „Járásom területén legalább 300 pár cipőre lenne szükség ..." — írja. 48 A községek eladósodásával a vármegyei Közigazgatási Bizottság is foglalkozott. Különösen az okozott gondot a bizottságnak, hogy az adóhátralékok miatt megnehezedett a közigazgatási dolgozók bérének rendszeres fizetése. Előfordult, hogy a községi jegyzők csak később kapták meg illetményüket, mint az járt volna. 1932 március havában a fizetés napján csupán 36 jegyző részére folyósították illetményét. 49 Az uralkodó körök tehetetlenek voltak a gazdasági válsággal szemben. Alapvető okait nem ismerték fel. Ezért gyakran a legkülönbözőbb és legképtelenebb elgondolásokat agyaiták ki, és azoktól várták a megoldást. Örffy Imre kincstári főtanácsos és országgyűlési képviselő a „Munká"-ban írott cikkében adóreformot sürgetett. Szerinte a megyei pótadórendszer visszaállítása hozhat csak eredményt. Purgly Emil földművelésügyi miniszter a tenyészállat-export fokozásától várt gyökeres változást. 50 A vármegyei vezetők az arányosabb adók bevezetését látták volna célszerűnek. Az adóalap biztosítása érdekében felléptek a jövedelembevallás terén mutatkozó lazaságok ellen. 1932-ben a kormányzati szervek a korábban bevezetett boletta megszüntetésére határozták el magukat. Maradandó sikert azonban egyik eljárás sem hozott. 51 Legnagyobb nyomorúság a mezőgazdasági cselédekre, napszámosokra és a többi falusi szegényre szakadt. A földbirtokosok megszokott életszínvonalukról nem mondtak le, ellenben hozzányúltak a cselédek eddigi juttatásaihoz. Emiatt a cselédektől a főispánhoz és alispánhoz szinte naponta érkeztek a segélykérelmek. A vármegye vezetői e kérelmek egy részét továbbították a Földművelésügyi Minisztériumhoz, nagy részüket azonban elintézetlenül azonnal irattárba helyezték. A sziráki járáshoz tartozó Hegymegpusztán a földesúr a bérlet lejárta után — télvíz idején — a cselédek azonnali kilakoltatását rendelte el. A földművelésügyi miniszter — akihez a kisgyermekes hajléktalanok kérelemmel fordultak — közölte a sziráki főszolgabíróval, hogy a kilakoltatást nem óhajtja megakadályozni. Ennek alapján a főszolgabíró hamarosan jelenthette a miniszternek, hogy 1931. november 18-án a cselédeket kilakoltatta. 52
