Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)

A mezőgazdasági munkások elviselhetetlen nyomorúsága azonban nemcsak Nógrád megyére volt jellemző. A földművelésügyi miniszter 1932-ben statisztikai adatgyűjtést rendelt el. A földmunkások gazdasági, szociális és életviszonyaira vonatkozó pontos, hiteles és megbízható statisztikai adatokat kért. Szerinte a „jelentkező bajokat" csak hiteles felmérés, elemzés után lehet orvosolni. A gondosan összegyűjtött statisztikai adatokat a legtöbb közigazgatási egységből felterjesztették, de ezzel természetesen még nem segíthettek a bajokon.

53 A válság hatását a nagy- és középbirtokosokra főleg közvetett úton tudjuk nyomon követni. A termékek eladhatatlansága a megye földbirtokosainál ugyancsak eladósodáshoz vezetett. Csupán 1932-ben, a válság mélypontján több, mint 18 millió pengőt vettek fel földbirtokaikra jelzálogkölcsönként. Ezt több mint kétszerese volt az 1929. évinek. Az eladósodás következtében számos földbirtok cserélt gazdát. Űj nagybirtokosok tűntek fel. Új földesúrként jelenik meg a megyében a Pázmány Péter Tudományegyetem, amely a gróf Pappenheim-féle 8221 holdas birtokot vette meg.

M Szilárdy István, Mocsáry Sándor, Papszász Tamás is a harmincas években került fel az ezerholdasok közé.

55 A legtöbb adót fizető birtokosok körében azonban csak némi változás következett be. Az 1933-as adatok szerint a Törvényhatósági Bizottság által közölt kimutatásban toronymagasan állnak a többiek fölött báró Schlossberger Jenő és Huszár Tibor. Ugyancsak megtartotta helyét báró Solymossy Jenő, ifj. Berczelly Jenő, gróf Almássy Imre, dr. Virava János. A birtokosok nagyságrendjében a szóban forgó kimutatásban a harmadik helyre került fel viszont Laszkáry Gyula romhányi, a nyolcadik helyre pedig Légrádi Béla karancsberényi földbirtokos.

50 Á válság meggyorsította a gazdaságok haszonbérletbe való adásának folyamatát. 1935-ben az összes bérelt terület 58 183 kat. holdra nőtt. A bérletbe adott földek területének túlnyomó része a nagybirtokhoz tartozott. A 100 holdon aluli kisebb haszonbérletek összterülete csupán 14 366 kat. hold volt. Az 500—1000 holdas birtokkategóriába tartozó területből viszont 18 005 kat. hold, az 1000 kat. hold feletti nagybirtokból pedig 7272 hold vált bérletté.

57 A válság nagy hatással volt a mezőgazdasági termelésre is. Mind a nagybirtokon, mind a kisebb gazdaságokban — bár az utóbbiakban az előbbieknél enyhébb mértékben — éppen az értékesítési nehézségek miatt valamelyest csökkent a szántóföld területe. A szántóföld nagysága az 1927, évi 247 264 kat. holddal szemben 1929-re 244 129 kat. holdra csökkent. Viszont az ugar aránya a szántóföldhöz képest (az 1928. évi 6,1%-kal szemben 1939-ig 5,2%) is kisebb lett. A bevetett szántóföld területének nagysága 1930-ban meghaladta az 1927. évit, 1938-ra pedig eléri a 248 069 kat. holdat.

58 A kert, szőlő, rét, legelő, erdő, nádas és a földadó alá nem eső területek arányában úgyszólván semmi változás nem történt a húszas évekhez viszonyítva. A mezőgazdaság gépesítésében sem következett be fordulat, Az 1 kat. holdra számított átlagos terméseredmények búzából, rozsból és árpából 1931-ben voltak a legalacsonyabbak.