Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

A vállalat vezetősége nagy sietséggel látott hozzá, hogy a bányában a termelés megindítását előkészítse. A szakmunkások elhelyezésére szolgáló téglabarakkok, a napszámosok fabarakkjai, a felügyelői lakás, irodahelyiségek, valamint két kovácsműhely és a siklópálya 1923 december végén elkészült. A gőzgép, zúzógép és tartozékaik szállításra vártak. Egyedül a csillék és a siklókötél késése miatt szenvedett némi haladékot a nagy haszonnal kecsegtető gépezet megindulása.

152 A salgótarjáni szénmedencében 1945. előtt négy téglagyár működött. Közülük kettő a tárgyalt időszak alatt megszüntette termelését. A legelső téglagyár 1914-ben Salgótarjánban a mai Gépipari Technikum helyén létesült. Ezt követően a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vette azt bérbe. A téglagyár 1929ben leégett. A zagyvapálfalvi téglagyárak közül a legjelentősebbet 1932-ben, a kisebb kapacitásút 1939-ben az Oczel testvérek építették. A kisterenyei téglagyárat 1938-ban építették, ugyancsak a bányavállalat támogatásával.

153 A kisebb tőkés társulások közül a Balassagyarmati Rt. villamosművei, a Balassagyarmati bőrgyár Rt., a Balassagyarmati és Jászberényi szőnyegszövőgyár Rt., a Balassagyarmati Mezőgazdasági Gépgyár Rt., a Balassagyarmati Mezőgazdasági Ipartelep Rí. voltak a jelentősebbek. A fenti üzemi vállalkozások termelési értékei azonban nem ismeretesek, munkáslétszámuk szinte évenként változott, a megye gazdasági-társadalmi életében kevés szerepet játszottak. A megye közlekedési hálózata — vasútjai — az első világháborút követő évtizedekben alig fejlődött. A vasúti hálózat valamelyes bővítése — mindössze néhány kilométer — az iparmedencére korlátozódott. A teheráru-szállítás fejletlenségét jól mutatja, hogy a Salgótarján—hatvani közlekedési vasútvonalon 1938-ban csupán napi 4 pár tehervonat és egy pár darabárus tehervonat közlekedett. A személyforgalom sem fejlődött számottevően. Méreteire jellemző, hogy 1938-ban Salgótarjánból Budapest felé és vissza naponta 3—3 pár személyvonat indult.

154 A megyében számottevő, regionális jellegű bankhitelintézet a két világháború között nem működött. Az ipari vállalatok beruházási tevékenységét a pesti nagy bankok finanszírozták. Az 1369-ben megalakult Salgótarjáni Takarékpénztár a környékbeli földesurak, nagykereskedők, kisvállalkozók hiteligényeit elégítette ki. De az 1868-ban alakult Salgótarjáni Népbank Rt. is szerephez jutott a két világháború között. Az 1920-as évek elején létesült Salgótarjáni Takarék és Hitelszövetkezet mint az Országos Központi Hitelszövetkezet fiókja működött. Az 1929-ben 150 000 pengő alap és 71 5000 pengő tartaléktőkével rendelkező Salgótarjáni Takarékpénztár alakította meg később a Kisterenyei Takarék- és Hitelbankot.

155 Ebben az időszakban a következő hitelintézetek működtek: Balassagyarmaton a Balassagyarmati Hitelszövetkezet OKH, a Balassagyarmati Közgazdasági Bank Rt., a Balassagyarmati Népbank Rt., a Balassagyarmati Takarék és Hitelintézet Rt., és a Balassagyarmati Takarékpénztár — mint a Magyar Nemzeti Bank fiókja. Hitelt elsősorban a földbirtokosoknak, a balassagyarmati kisebb jelentőségű tőkés vállalkozásoknak szolgáltattak.

156 4 Nógrád megye története 49