Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

A szolgáltató kisiparban, kiskereskedelemben viszonylag sokan tevékenykedtek. Nógrád és Hont megyében az 1926-os felmérés szerint 1257 kisiparost és kiskereskedőt találunk. Közülük a kisiparral foglalkozók aránya magasabb; számuk 938. A kisiparosok között a legnépesebb szakma a cipész (169). A megyében 209 kiskereskedő és 110 vendéglős volt ebben az időszakban. A kisipar és kiskereskedelem döntő többsége a két városban összpontosult. Balassagyarmaton akisiparban 410 fő, a kiskereskedelemben pedig 326 fő a foglalkoztatottak száma. A kiskereskedők közül viszonylag sok volt a marhakereskedő, kézműárus, mozgóárus, rőfös és rövidárus.

157 A MUNKÁSSÁG HARCA ÉLETKÖRÜLMÉNYEI MEGJAVÍTÁSÁÉRT A fehérterror okozta általános elégedetlenség elmélyülését a munkásság körében a súlyos élelmezési nehézségek is elősegítették. Az élelmezési nehézségek enyhítése érdekében a bányaigazgatóság kénytelen volt csehszlovák cégekkel is felvenni a kapcsolatot. A megyei bányavállalatnak a Központi Igazgatósághoz 1919. szeptember 8-án írt levele is beismerte, hogy „Magyarország részéről az élelmezés leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik", és hozzájárulást kértek ahhoz, hogy „esetleg Csehszlovákiából szénnel való kárpótlás ellenében biztosíthassák magukat". Levelükben arról is beszámoltak, hogy széntermelésük ugyan eléri a napi 200 vagont, de „magasabbra valószínűleg nem visszük". A munkaintenzitás fokozása érdekében az olcsó munkaerőként ismert liptói munkások visszatelepítését is tervezte a bányaigazgatóság. A tervek kivitelezésére azonban a hiányos élelmezés és ruhaellátás miatt nem kerülhetett sor.

153 Az élelmiszer-ellátás 1919 októberében sem javult. Sőt, a szükségállapot miatt további korlátozásokra került sor. A Közélelmezésügyi Minisztérium a bányászok családtagjainak liszt fejadagját napi 240 grammban állapította meg. Egyidejűleg a katonai szénkirendeltségek felállításával bevezették a 12 órás munkanapot. A munkaidő felemelésével együtt a régi módszerek is előkerültek. „A nagybátonyi bányáknál a felügyelő személyzet durvasága párját ritkítja Magyarországon, de nem elég ez, hanem a büntetések is napirenden vannak. Az 50—100 koronás büntetések csak úgy repülnek, sőt ha megtudják, hogy a büntetésre kiszemelt munkás bizalmi férfi, úgy 150 korona büntetést sóznak a nyakába" •— írta a Bányamunkás.

159 Áz 1920—1922-es években emelték valamelyest a bányászok fizetését, javították élet- és munkakörülményeit, de a megvalósított szűk körű egészségügyi, szociális és kulturális intézkedések korántsem oldották meg a bányászok régóta meglevő problémáit. A szénkonjunktúra progresszív hatásait tehát ők élvezték a legkevésbé. Továbbra sem sikerült felzárkózni készpénzkereset tekintetében a viszonylag jobban fizető bányavállalatokhoz. Különösen kedvezőtlenül alakult a Rimamurány—Salgótarjáni Rt. bányászainak készpénzkeresete, ha azt a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. bányászainak jövedelméhez hasonlítjuk;