Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)
ilyen időszakban monopolhelyzetet biztosíthat és ezzel profitot hozhat. Ez a felismerés vezette a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, amikor a világháború utolsó évében megszerezte a Szobi Kőbánya Rt., majd a Korláti Bazaltbánya Rt. részvényeinek többségét. A salgótarjáni iparvidék jelentős bazaltbánya vállalatát 1919-ben a Magyar Országos Központi Takarékpénztár (a következőkben: a MOKTÁR) dr. Krepuska Géza bányatulajdonossal együtt Somoskőújfaluban alapította. A bánya termelése azonban a Trianon után támadt határviták miatt évekig szünetelt. A határkérdést és vele együtt a bányaművelés kérdését is 1924-ben népszövetségi döntés rendezte, s csak akkor indulhatott meg a termelés. A következő évben a MOKTÁR támogatásával megépült a bányából Somoskőújfalu állomásra vezető iparvasút, ami a kőanyag értékesítése szempontjából döntő jelentőségű volt. Amíg iparvasút nem volt, az idomkőnek fel nem dolgozható bazalt, meddő anyagként a bánya hányójára került. 1927 júliusában helyezték üzembe a somoskőújfalusi MÁV vasútállomás mellett a maga idejében Közép-Európa legnagyobb zúzójának számító bazalttörőjét. 1 '' 9 A somoskői bazaltbányától délre fekvő Eresztvényben Kornis Károly indította meg a bazaltfeltárást, akitől később Hoffbauer Jakab vásárolta meg a medvesi kőzúzót is, amely 1933-ig működött. Ekkor a két szomszédos bányatulajdonos bérszerződést kötött, amely szerint mindkét bánya kőzúzásra szánt bazaltját a somoskőújfalusi kőzúzó dolgozza fel. 150 A korláti bazaltbánya az új országhatárok kijelölése után megmaradt ugyan a Kereskedelmi Bank érdekkörében, de kőanyaga a magyarországi útépítéseknél szállítási és deviza-nehézségek miatt nem jöhetett számításba. A Kereskedelmi Bank ezért megbízta a kőbánya szakértőit, hogy a salgótarjáni medencében bazaltkőtelepek után kutassanak. A kutatás Salgótarján vidékén eredménnyel járt. A kőbánya szakértői két helyen találtak kitermelésre alkalmas bazaltkövet: Pécskőn, a salgótarjáni állomástól 4 km-re, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tárója közelében és Salgóhegyen, mely a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű területén feküdt. Bányanyitásra Pécskő látszott alkalmasabbnak, mert a dombból kiemelkedő meztelen bazaltszirt oldalait becslés szerint mintegy 140 000 m 3 jól hasítható, különösebb fejtési költségek nélkül kitermelhető kőanyag borított. Mivel zúzott bazaltkő, mindenféle bazalt kövezés) anyag iránt az egész országban nagy kereslet mutatkozott, a kőbányaüzletbe bekapcsolódó Salgó igazgatósága a hat holdnyi bazaltkőtelepet a tulajdonosoktól haszonbérbe vette. A bányaalapítás ügyében a pesti Magyar Kereskedelmi Bank és Salgó.Rt. igazgatósága, valamint Schiffer Miksa építési vállalkozó között 1923. augusztus 1-én jött létre megállapodás. 511 A konzorcium tagjai közé utólag 10%-on aluli részesedéssel bevették a haszonbérleti ügyletet közvetítő Gál és Táncos útépítési vállalkozókat is. A Pécskői Bazaltbánya Rt. 1923. november 29-én alakult meg 20 millió korona alaptőkével. A közgyűlés Chorin Ferencet, Deszberg Antalt, Hollós Ödönt, Horovitz Izidort, Schiffer Miksát, Wagner Rezsőt és Gál Edét választotta meg az igazgatóság tagjául.
