Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)
vasra szólították fel őket. így Géczy Ferenc aratógazda is azt ajánlotta nekik, ,.hogy oda kell menni, ahol az ember a kenyeret keresi". Ugyanezt mondta Bablena Mihály aratógazda is. 1 ' 7 Az aratómunkások, napszámosok szavazatait tehát a munkalehetőség ígéretével vásárolta meg a földbirtokos. Az is jellemző volt azonban a korabeli viszonyokra, hogy az agyonnyomorított és megfélemlített szegények a legképtelenebb rémhíreknek is gyakran hitelt adtak. Pl.: Alsópetényben 1922-ben a választások alkalmával az ellenzéki képviselőjelölt azzal rémítette a parasztokat, hogy a kormánypárt győzelme esetén az összes földművest elviszik kényszermunkára." 5 Az elnyomott nógrádi szegényparasztoknak, agrárproletároknak a meglevő helyzetbe való belenyugvása azonban csak látszólagos és időleges volt. A hamu alatti parázs könnyen lángra lobbant. Olykor a legkisebb tűz, kedvezőnek tűnő alkalom is lángra lobbantotta az elégedetlenség és az elkeseredettség parazsát. 1922-ben Pencen, a választások után a parasztok megkéselték a kormánypárt kortesét, és ugyanott az a nem kis kockázattal járó kijelentés is elhangzott, hogy „kötelet Horthy nyakára". Az ösztönös tiltakozást később szinte megyeszerte a tudatos szervezkedés váltotta fel a nógrádi földmunkások és cselédek körében. Ettől viszont nemcsak a helyi hatalmasságok, hanem maga a kormányzat is nagyon megijedt. Erre utal a belügyminisztérium szigorúan bizalmas utasítása is, amely a hatóságokat a földmunkások „nemzetietlen" szervezkedésének megakadályozására, mindenáron való letörésére szólította fel. 69 A mezőgazdasági termelés szerkezete a 20-as évek közepétől csak igen kis mértékben módosult. Az alacsony hozamú nógrádi földeken kezdetleges technikai felszereléssel — sokszor igaerő híján — a gazdálkodás színvonalát a paraszti gazdaságok emelni nem tudták. A mezőgazdaság elmaradottságára vet fényt, hogy a nyomásrendszer, illetve ugaros gazdálkodás megyénkben még a 20-as években is megmaradt, sőt jelentős volt. Az 1923. évi helyzettel szemben 1925-ben a szántóföldek területe 1990 kat. holddal nőtt ugyan, és 1927-re elérte a 247 264 kat. holdat. Az ugar nagysága azonban még mindig nagyon jelentős volt: 1923-ban 25 893 kat. hold, ami 1925-ig 16 551 kat. holdra csökkent. A bevetetlen földterületek nagyságával Nógrád országosan is élenjárt a megyék között. Az országos 3,ö"/o-kal szemben 1928-ban itt 6,1% bevetetlen földterületet mutatott ki a statisztika. A nagy kiterjedésű, de csökkenő ugar terület mellett nőttek az oktalan erdőírtás következtében létrejött kopár eróziós területek és feltűnően nagy vetésterületek mentek tönkre évről évre elemi csapások folytán. 70 A mezőgazdaság korszerűsítésének lassúságát jelzi a gépesítés alacsony színvonala is. Bár a megye nagybirtokosai a húszas években egyre több gondot fordítottak a felszerelés pótlására, újak beszerzésére, mégis a kor technikai fejlettségével lépést tartó gépesítésről nem beszélhetünk. A paraszt pedig lényegében ugyanazokkal a termelőeszközökkel végezte munkáját, mint apja és nagyapja a XIX. században. . .
