Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

A munka- és erőgépek számának alakulása azt bizonyítja, hogy számottevő fejlődés e téren nem következett be, sőt egyes gépfajták esetében egyenesen visszaesésről lehet számot adni. 1923-ban még 653 cséplőgép volt a megyében. 1925-ben 537, 1932-ben pedig már csak 526 cséplőgépet tartottak nyilván. A cséplőgépek számának esése azonban nem feltétlenül járt együtt a kapacitás csökkenésével, mivel az állományon belül nőtt a modernebb gőz- és autómotoros meghajtásúak aránya. A korszerűsítésre irányuló törekvést bizonyítja egyébként az is, hogy a húszas évek elejének 190 járgányos meghajtású cséplőgépéből 1932-re mindössze 7 maradt.

71 A mezőgazdaság gépesítésének hiányát a közép- és nagybirtok, valamint a gazdagparasztság a bérmunkások fokozottabb kizsákmányolásával igyekezett pótolni. A munkaidő és a munkaintenzitás kihasználása sajátos módon a középbirtokon és a nagygazdáknál volt a legnagyobb. A nagybirtokokon a húszas években megindult a nyolcórás munkaidő bevezetése. Igaz, a megvalósításra általában korántsem mindenütt került sor, de a munkaidő korlátozása kisebb vagy nagyobb mértékben mégiscsak megvalósult a nagybirtokokon. Ezzel szemben a középbirtokon és a gazdagparasztok földjén változatlanul úgyszólván látástól vakulásig kellett dolgoznia a cselédnek és a napszámosnak, mert a munkaidőt ott legfeljebb a természeti tényezők befolyásolták. A paraszti birtokokon lényegében a húszas években is megmaradt a XIX. századi vetésszerkezet. A búza és a mesterséges takarmány vetésterülete a századelej ihez képest nőtt. Csökkent viszont az árpáé, a rozsé és a zabé. A vetésszerkezet bizonyos fokú módosulása nem járt együtt a termésátlagok jelentős növekedésével. A termésátlagok 1924 és 1928 között számottevően nem változtak.

72 A nógrádi földek aranykorona értéke az országosnál alacsonyabb volt. Az alacsony termésátlagok oka azonban nemcsak a nógrádi talajminőség gyengébb voltában keresendő, hanem a trágyázás hiányában is. A húszas években a szántóföldeknek még mindig csak 11%-át trágyázták műtrágyával és alig 40%-át szerves trágyával.

7

'

3 A talaj termőképességének fokozására tehát még ekkor sem fordítottak kellő gondot, illetve a paraszti gazdaságok többségének erre nem volt gazdasági ereje. Ilyen körülmények között nem csoda ha a terméseredmények tekintetében a megye nemcsak az országos, hanem több fontos termékféleségben a hasonló természeti adottságokkal rendelkező északi megyék átlagát sem éri el.

74 A XIX. századi filoxéra vész előtti oly híres nógrádi borvidék felújítása is váratott magára. A század elején meginduló újratelepítés során zömmel az értéktelen novaszőlőt honosították meg, s ez folytatódott tovább. 1923-ban 377 kat. hold immúnis és 2847 kat. hold nem immúnis szőlőterület volt a megyében. 1928-ban 404 kat. hold immúnis és 2733 kat. hold nem immúnis szőlőt mutatott ki a statisztika. A terméseredmények az időjárásnak megfelelően rendkívül változatosak voltak. 1923-ban 49 649, 1924-ben 6038, 1925-ben 29 471, 1926-ban 4354, és 1928-ban 29 519 hetkoliter must termett a nógrádi szőlőkben.

75