Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

A húszas évek földrendezése nem változtatott érezhetően a megye parasztságának összetételén sem. A földdel rendelkező parasztok zöme Nógrádban 1—10 holdas kisparaszt. Számuk 12 728 fő. A középparasztnak számító 10 hold fölöttiek száma (10—15 holdas) 3149 volt. Ezzel szemben 6817 mezőgazdasági cselédet és 14126 föld nélküli mezőgazdasági napszámost tartottak nyilván a megyében a harmincas években. A mezőgazdaságból élő keresőknek tehát csak 43%-a rendelkezett birtokkal. Ebből is túlnyomó többség, közel 40%, csupán 1—10 holdas birtokkal rendelkezett. A mezőgazdaságból élők 57%-a gazdasági cseléd, vagy mint teljesen bizonytalan körülmények között élő, állandó munkanélküliséggel küzdő és leginkább csak időszaki munkát vállalni tudó napszámosként, summásként tartotta el magát és családját. Ezt a helyzetet még csak súlyosbította az a körülmény, hogy a földreform során életképtelen parcellához jutott parasztok nem tudták fizetni a megváltási részleteket és tömegével mentek tönkre. A cselédsors — mely az embertelen körülmények között is bizonyos biztonságot nyújtott — ugyanaz maradt, mint volt a XIX. században. A cselédek vigasztalan helyzete még a képviselő felszólalásokban is tükröződik. A fentebb már idézett Gonda Jenő kénytelen szóvá tenni a mammutbirtokokon sínylődő cselédek aggasztó sorsát. Schlossberger Jenő birtokain pl. •— mint azt felszólalásában előadta — „sem embert, sem állatot nem kímélnek . .. agyoncsigázzák, agyonhajszolják őket". Emellett a kommencióosztáskor is becsapták a családokat, s akik ellenszegülni merészeltek, azokat elbocsátották. A cselédsors súlyosságát és embertelen helyzetét mutatta az is, hogy a családok gyakran még saját pénzükért sem jutottak gyermekük táplálása szempontjából olyan fontos és nélkülözhetetlen élelmiszerhez, mint a tej. Az érsekvadkerti cselédek pl. azért fordultak a földművelésügyi miniszterhez, hogy legalább pénzért tudjanak gyermekeik részére tejet vásárolni az uraságtól. A miniszter azonban az érsekvadkerti cselédek panaszára sem intézkedett. A kérvényre azt vezették rá, hogy „az ügy intézkedést nem igényel", vagyis a cseléd gyermeke ne igyék tejet.

60 A cselédeknél is nehezebb körülmények között élték a napszámosok. A nagy munkaerő-tartalék sereg lehetővé tette, hogy a kizsákmányoló osztályok a munkabéreket alacson}' szinten tartsák. De Nógrádban még a felháborítóan alacsony bérek mellett (melynek pontos kimutatása az infláció miatt a 20-as évek elején lehetetlen — M. P.) olykor szinte csak protekcióval lehetett időről időre valamilyen munkát kapni. A napszámosok nehéz helyzetét nem egy esetben politikai zsarolásra is felhasználták. Bagó János földműves jegyzőkönyvi vallomása során mondta el annak idején, hogy a Gross-uradalom igazgatója az aratási szerződés megkötésének egyik feltételeként azt szabta meg, hogy részes aratói Rakovszky Istvánra kötelesek a választásokon szavazni. Ellenkező esetben a részaratástól is megfosztja őket. Ezek után nemigen keltett meglepetést, ha az utolsó betevő falatjukban, végső fokon a létükben fenyegetett napszámosok sorsukba belefásulva gyakran hangos tiltakozás nélkül vették tudomásul az aratógazdák azon tanácsait, amelyek a helyzetükbe való belenyug-