Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása

A szovjet egységek minden támadásnál többszörös túlerőt biztosítottak. Ez a gyakorlat, abból a hadvezetési elvből következett, amelyet Sztálin legfelsőbb főparancsnok, a Szovjetunió marsallja úgy fogalmazott meg, hogy: „Mindenki előtt ismeretes, hogy a szovjet tüzérség teljes fölényt ért el a harcmezőn az ellenség tüzérsége felett, s hogy tüzéreink az aknavetőink az ellenséggel vívott sok csatában rendkívüli bátorságukkal és hősiességükkel hervadhatatlan dicsőséget szereztek, a parancsnokok és vezetők pedig tanúságot tettek arról, hogy mesterien tudják a tüzet irányítani."

90 Ahogy kezdett kibontakozni Budapest körülzárása, úgy szabadították fel a szovjet csapatok egymás után Nógrád megye falvait. December 9-én hajnalban a 9. gárda gépesített hadtest egységei kiűzték a németeket Diósjenő—Rétság—Romhány—Szanda vonalából, és folytatták előnyomulásukat Ipolybalog— Ipolyhídvég vonalában, ahol az ellenség újabb védelemre rendezkedett be. E terepszakaszon vonták össze a németek a „Dirlewangcr" különleges dandár alegységeivel a 24. páncélos hadosztály, a 2. magyar harckocsi hadosztály, a 2. magyar gyalogos hadosztály, valamint a 357. gyalogos és 18- SS páncélos hadosztály megmaradt részeit. A magyar gyalogos hadosztály katonái egymás után kísérelték meg a szökést. Esetenként csoportosan, fegyverestől mentek át a fronton, s jelentős segítséget nyújtottak a Vámosmikola—Kemence térségében harcoló szovjet csapatoknak.

97 A Szálasiék kezébe került magyar hadsereg olyan ütemben hullott szét, ahogyan a szovjet hadsereg nyomult előre. A Szálasi-puccs időszakában a magyar hadseregnek még többszázezer katonája volt, rövid két hónap alatt azonban a kiképzetlen, elfáradt és kiábrándult katonák tömegesen széledtek szét.

98 A németek megpróbáltak minden eszközt felhasználni, hogy menthessék, ami még menthető. Felrobbantották az utak és vasutak hídjait, hogy gátolják a szovjet csapatok előnyomulását. A műszaki alakulatok segítségével azonban a szovjet csapatoknak rövid idő alatt sikerült az akadályokat elhárítani. A lovas-gépesített hadseregcsoportot a siker kihasználása érdekében Szirák körzetében vetették harcba és az a hadműveleti tervnek megfelelően — észak felé — a balassagyarmati műút mentén haladt előre. Ugyanebben az időben, december 9-én Vác irányából, Szendehelynél léptek a megye területére az 5. gárda harckocsi hadtest alakulatai. A menekülő német fasiszta csapatok üldözése során felszabadították Diósjenőt, Rétságot, Romhányt és még aznap elérték Patvarc — Őrhalom vonalát. A Plijev hadseregcsoport 36. harckocsi és 15. gárda egységei Becskénél léptek az ellenséggel harci érintkezésbe, s miután megsemmisítették az ellenség támpontszerűen védekező kisebb erőit, folytatták előretörésüket. A 36. gárda harckocsi dandár december 8-án este elfoglalta Szügy községet, s még ezen az estén megindította a harcot Balassagyarmat elfoglalásáért. Ez a törekvése azonban ezen a napon nem járt eredménnyel.

99 A németek ugyanis erősen megszervezték Balassagyarmat védelmét. Körkörös védelmi állást hozva létre, azt több mint húsz harckocsival és rohamlöveggel megerősítve. Ezen kívül a város előtt harckocsi csapda- és akadályrend-