Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

zottság mellett működő albizottságok tevékenységéről szóló beszámolókat. Emellett személyi ügyek, szabályrendeletek, pályázatok közlésével is foglalkozott. — A közlöny mindenkori állásfoglalásával, tájékoztatóival szabályozta az alsóbb hatóságok gyakorlati tevékenységét, segített kialakítani azok politikai nézőpontját.

48 Á politikai élet irányításában aktív szerepet betöltő földbirtokosok mellett a bányabárók, gyártulajdonosok is szerepet vállaltak — bár ezek inkább közvetve — a megye politikai életében. A megye leggazdagabb és egyúttal leghatalmasabb ura dr. Chorin Ferenc bányabáró és Weiss Fülöp, a Rimamurány— Salgótarjáni Vasmű Rt. főrészvényese volt. Chorin és Weiss nem élt a megyében, akaratuk mégis érvényesült ott. Gazdasági erejük, befolyásuk folytán politikájuk ellentmondást nem tűrően valósult meg, mert megbízottaik, a „helyi mindenhatók": Róth Flóris. Fabinyi Henrik, Nagy Bertalan, Fehér Tivadar és mások gondoskodtak a fővárosban meghatározott politika megvalósításáról. Az ellenforradalmi rendszer megyei „hídfőállásának" megerősítését szolgálta Horthy Miklós kormányzó 1922. október 29-i salgótarjáni látogatása is. A nagy előkészítéssel megszervezett díszes fogadáson a „Legfőbb hadúr" a nemzeti összefogásról, az egységes fellépés szükségességéről szónokolt. A munkásságtól nagyobb helytállást, a tehetősebbektől pedig több áldozatkészséget kért. Külön kitért az ifjúság keresztény nemzeti szellemű nevelésének fontosságára és nem mulasztotta el a szülők felelőssége mellett a lelkipásztorok, a tanítók szerepét külön is hangsúlyozni. Horthy azonban nemcsak atyai tanácsokat osztogatott, hanem keménynek is igyekezett mutatkozni, sőt egyenesen megfenyegette azokat, akik a Tanácsköztársaságra gondolni is mertek: „Anarchia ebben az országban többé nem létezhet és ha volnának olyanok, akik terveiket erre alapítják, azok legyenek tisztában azzal, hogy mindenkor szemben fogják magukat találni az államhatalom kérlelhetetlen erejével."

49 A „nevelés" mellett azonban változatlanul megkülönböztetett szerepet kaptak az ún. „bűnüldöző" szervek. Az ellenforradalmi rendszer fontos pillérét képező adminisztráció sorában is kiemelkedő szerepet kapott a rendőrség és csendőrség. Ez utóbbiak elsősorban a „bűnös Salgótarján" és környékét részesítették megkülönböztetett bánásmódban. 1923-ban egyedül Salgótarjánban — feltehetően baloldali beállítottságuk miatt — 459 olyan személyt tartottak nyilván, akinek a választói jogosultságát meg kellett vizsgálni.

50 A már korábban is ide vezényelt katonaságon kívül megerősítették a rendőrségi és csendőrségi állományt. A Munka 1926. július 26-i számában arról számol be, hogy Salgótarjánban laktanya szentelés volt. A Bányász c. lap 1927. október 29-i számában arról értesítette olvasóit, hogy a város közönsége nagy ünnepségnek lehetett tanúja, mert Scitovszky Béla dr. belügyminiszter és Sztranyavszky Sándor dr. belügyi államtitkár részt vett a járási-városi rendőrkapitányság zárókő-, a csendőrpalota alapkőletétel! ünnepségein.

51 1926-ban megkezdődött az adóhivatal építése is Salgótarjánban. Majd előteremtették a járásbíróság megépítéséhez szükséges pénzügyi alapokat. Ezzel szemben a város költségvetési erőforrásaiból 1919 és 1926 között csupán 4 lakást építettek. A városnak nem volt középiskola céljaira alkalmas épülete sem.