Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

jellemezték, mint aki Sztranyavszky nélkül még egy megüresedett hajdúi állást sem töltött volna be. Az 1926. évi választás az előírt menetrend szerint zajlott le. A kormánypárti képviselőjelölteket adminisztratív eszközökkel is segítették, az SZDP választási gyűléseit pedig szinte minden esetben megzavarták. A Munka 1926. június 19-i száma arról tudósított, hogy Klárik Ferenc és Kéthly Anna szociáldemokrata szónokok által tartott választási gyűlést Mátraszelén az „Ébredők" megzavarták, a jegyző pedig feloszlatta. A Népszava is arról számolt be, hogy a szobi járás főszolgabírója a szociáldemokrata párt nagyoroszi taggyűlését betiltotta azon a címen, hogy „a rendes évi közgyűlés bejelentésével nyilvánvalóan a hatóság figyelmének elterelése volt a cél, hogy ennek jegyében politikai népgyűlés legyen megtartható"/'

4 A fentiek következtében az 1926 decemberében megtartott választásokon is a Bethlen-csoport és a Nagyatádi-féle kisgazdapárt egyesüléséből létrejött Egységes Párt kapta a legtöbb szavazatot, és a legtöbb képviselőt. A kormánypárt jelöltjei közül Zsitvay Tibor a rétsági, Kohuth Adorján a sziráki, Scitovszky Béla a balassagyarmati járásban szerzett mandátumot. A salgótarjáni járásban a szociládemokrata párt jelöltjével, Klárik Ferenccel szemben dr. Sztranyavszky Sándor, a kormánypárt jelöltje győzött. Ezzel az egyetlen munkáspárti képviselőjét is elvesztette a megye.

45 A vármegye legfőbb politikai irányító testülete, a Törvényhatósági Bizottság összetétele következtében alkalmas volt a bethleni politikai koncepció megvalósítására. Erősen retográd politikai beállítottságára jellemző, hogy politikai eszményképének Tisza Istvánt tekintette.

40 (1925-től kezdve minden évben jegyzőkönyvileg emlékezett meg „Nagy példaképéről". — M. P.) A vármegye legtekintélyesebb földbirtokosaiból, tőkéseiből álló Közigazgatási Bizottság volt a Törvényhatósági Bizottság végrehajtó szerve. Az 1924-es törvényhatósági bizottsági választások után e bizottság tagjai a következők lettek: gróf Almássy Imre, Bálás Barna, Huszár Tibor, dr. Mocsáry Sándor, idős Berczelly Jenő, gróf Majláth Géza, Mikszáth Kálmán, gróf Pongrácz Jenő földbirtokosok és Scitovszky Béla földbirtokos, hitelintézeti elnök, Hanzély Gyula banktőkés, földbirtokos. A Közigazgatási Bizottság havonta két alkalommal ülésezett. Országos feladatokból eredő megyei tennivalókat, politikai, társadalmi, szociális és kulturális kérdéseket tárgyalt, továbbá határozatokat hozott róluk. A közgyűlés, azaz a törvényhatósági bizottsági ülés általában évente ülésezett és az éves munkáról számolt be. A vármegyei vezető képviselők — közülük is belussi Baross József, aki 1923-ban a nyugalomba vonuló Nagy Mihály tói vette át az alispáni munkakört, Pályi Pál ugyancsak 1923-tól vármegyei főjegyző, dr. Paczolay Zoltán 1912 óta főügyész, — hű kiszolgálói és lelkes támogatói voltak a Sztranyavszky által képviselt és végrehajtott politikának.

47 A politikai és szervezeti irányítás fontos eszköze volt a megyei hivatalos közlöny. E hetenként megjelenő lap közölte az országos és megyei rendeleteket, határozatokat, a Törvényhatósági Bizottság közgyűléseinek anyagát, a bi-