Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása
A bírósági és egyéb adminisztratív intézkedésekkel azonban már nem tudták megtörni a mezőgazdasági munkásság ellenállását. Az alispán is arról számolt be egyik jelentésében feletteseinek, hogy a mezőgazdasági munkások a hatóságilag megállapított bérekért dolgozni nem hajlandók, s csak lényegesen magasabb bérért vállalnak munkát. Ugyanakkor azonban azt is szóvátette, hogy ,,a munkások munkateljesítménye a magas bérekhez nem igazodik. A munkamorál erősen leromlott." 2 "' A mezőgazdasági munkásság elégedetlensége és munkatempójának csökkenése teljesen érthető, hiszen még a természetben kapott gabonájával sem rendelkezett, csak a fejadaggal. így közülük mind többen ragadták meg az alkalmat, hogy otthagyják gazdájukat. Erősödött bennük az a meggyőződés, hogy nem érdemes az állandó lekötöttséget jelentő cselédmunkát végezni. Mind többen kerestek más munkaalkalmat, ahol megélhetésüket valamivel könnyebben tudták biztosítaniA TERMELÉS FÉKEZÉSE ÉS A HADIÜZEMEK LESZERELÉSÉNEK SZABOTALÁSA A termelésnek a háború utolsó két évében bekövetkezett csökkenését egyéb tényezők mellett, különösen 1944-ben a dolgozók szervezett és spontán szabotázstevékenysége és a fronthelyzet alakulása idézte elő. Az üzemi szabotázsakciók különösen az ország német megszállása után váltak tömegméretűvé. A nácik a megye településeit — hasonlóan az ország többi megszállt megyéjéhez — 1944. március 19-én özönlötték el. Az emberek arra ébredtek, hogy német katonai járművek törik meg a csendet és német vezényszó harsan az utcán. Hívatlan vendég érkezett. Nem volt öröm, ováció, hanem az elkeseredés, a gyűlölet lángja csapott magasabbra. A megye dolgozói sejtették, hogy ez a megszállás újabb terheket jelent és újabb emberáldozatokat követel, mert a háború nem előbb, hanem később ér véget. A földek, gyárak, bányák és hivatalok dolgozói mindenütt a megszállásról beszéltek. Akadtak ugyan olyanok is, akik örültek ennek, — de ezek nagyon kevesen voltak. Az emberek többsége megrendülten szemlélte a bekövetkezett eseményeket és kétségbeesetten várta a jövő fejleményeit. Ebből a helyzetből a Békepárt mutatott kiutat. Még a német megszállás napján röplap útján fordult az ország, s benne a megye közvéleményéhez és a nemzet megmentésére szólított fel: „Emeljük magasra a nemzeti ellenállás lobogóját! — hangzott a felhívás, majd így folytatta — Katonák," harcoljatok az országunkat hátba támadó német árulók ellen. Ne szolgáltassátok ki fegyvereiteket és laktanyáitokat a fasiszta ellanségnek. Fegyverrel álljatok a szabadságért küzdő nemzet élére. Munkások, szüntessétek be a munkát! Rongáljátok meg a gépeket! Parasztok ne szolgáltassátok be a termést, rejtsétek el az élelmet! Polgárok, ne fizessetek adót! Tisztviselők, szabotáljatok, bénítsátok meg a közigazgatást, ne szolgáljátok a német elnyomót! Munkások, parasztok, katonák, polgárok, diákok! Szervezzétek
