Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

A második világháború évei (1939—1944)

E kötelezettség teljesítése érdekében a kormány újabb és újabb rendszabályokat foganatosított- Már a háború első évében intézkedett pl. arról, hogy akinek a birtokában 10 q-t meghaladó mennyiségű búza, rozs vagy kétszeres liszt van, „köteles azt azonnal bejelenteni".

19 A hadiipari termelés következtében előállott ipari konjunktúra és a behívások állandósulása fokozta a munkaerőhiányt a mezőgazdaságban is. Különösen a nehéz fizikai munka elvégzésére nem volt elegendő munkaerő. Az idősek, a gyermekek és a nők — akik otthon maradtak — erre nemigen voltak alkalmasak. A megye földjét és erdeit 51 618 ember művelte. A háborús helyzet miatt azonban a mezőgazdasággal foglalkozók száma állandóan csökkent. A termelés biztosítása érdekében katonai behívás útján is történt intézkedés a mezőgazdasági munka végzésére.

130 A túlsúlyban levő rossz minőségű földek terméshozamát a háború idején sem sikerült növelni. Sőt, a háború utolsó éveiben a termésátlag egyenesen csökkent. Különösen visszaesett a termelés a kisparaszti birtokokon, ahol a termelőnek egyáltalán nem állt módjában az alapos talajművelés és a műtrágyázás. A megye gabonatermelése békés viszonyok között is — a föld gyenge termőértéke miatt — az országos átlag alatt maradt. A megyében a termelt főbb növények 1939—1944. évi termésátlaga kat. holdanként a következőképpen alakult: búza: 7,2 q, rozs: 6,6 q, árpa: 7,3 q, zab: 6,4 q, kukorica: 10 q, burgonya: 36,1 q, cukorrépa: 98 q és lucerna: 24,7 q.

y:í A hegyes-dombos kisparcellák művelését nagymértékben megnehezítette a háború éveiben az a körülmény, hogy a lóállomány jelentős részét elvitték a frontra. Igavonásra —• most nagyobb mértékben, mint a háború előtt — a teheneket használták fel, minek következtében viszont a tejhozam csökkent erőteljesen. A megye állattenyésztése a háború alatt is külterjes maradt. De a megyei állatsűrűség továbbra is az országos átlag fölött állt. Különösen a szarvasmarha, a juh és a sertés száma volt viszonylag magas. A sertés- és a juhállomány külön-külön meghaladta a 100 000 darabot. A szarvasmarha-állomány is közel járt az 50 000-hez-*

53 A megyének a legnagyobb állatállománya a háború alatt 1941-ben volt. 1941 után azonban az állatállomány gyorsan csappant, mert évről évre nagyobb mennyiséget szállítottak el belőle Németországba és a hadsereg szükségleteire. A szigorú beszolgáltatás miatt nem lehetett válogatni, nagyon gyakran még a továbbtenyésztésre szánt állatoktól is meg kellett válni. Elsősorban a gabonára vonatkozóan 1942-ben életbelépett a hírhedt Jurcsek-féle beszolgáltatási rendszer, mely a beszolgáltatást a szántóterület kataszteri tiszta jövedelme után vetette ki.

13/í A cséplőgéptől egyenesen a beszolgáltató helyre kellett vinni a gabonát. A megye parasztjaitól 1942-től kezdve a vetőmagon és az ismert rendkívül alacsony fejadagon kívül minden gabonát elvittek beszolgáltatásba. De ez sem volt elég, s ezért a rekvirálás állandóvá vált. Felkutatták még az elrejtett termékeket is. A korábban bevezetett jegyrendszert többször szigorították, és