Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

kormányelnök személyéhez és politikájához, Bethlen őt nevezte ki Nógrád megye főispánjává. Az eddigi főispánt, dr. Huszár Aladárt viszont áthelyezte Esztergom—Komárom megyébe ugyancsak főispánnak.

36 Sztranyavszky elfogadtatása azonban nem volt könnyű. Még a hivatalos közvélemény is ellenszenvvel fogadta erőszakos és kíméletlen magatartása, híre miatt. A kormány ezért nagy súlyt helyezett az új főispán népszerűsítésére. A vármegye hivatalos politikai közvéleményének „megdolgozása" eredményes volt. 1922. április 12-én már bemutatkozhatott az új főispán a vármegye törvényhatósági bizottsági ülésén. Beszédében nem találunk elődje programjától gyökeresen eltérő megnyilatkozásokat. Ö is a megdöntött proletárdiktatúra ellen intézeti kirohanásokat, s ezzel kapcsolatban hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a munkásság álljon a rendszer mellé. Külpolitikai kérdéseket érintve a magyar—olasz barátság kiépítésének fontosságát sürgette, mint ami alkalmas lehet a külpolitikai elszigeteltségből való kilépésre. (Később a magyar— olasz kapcsolatok elsődleges célja a revíziós politikai célkitűzéseinek megvalósítása volt. — M. P.) Eléggé általános és'ködös, de ennek ellenére érzelmi hatásokra alapozó beszédéből messzemenő következtetéseket jövőbeli tényleges működésére levonni nagyon nehéz volt. A választást követő tettei viszont annál inkább beszédesek. Az új főispán első dolga a megüresedett főszolgabírói állások saját politikai célkitűzéseinek megfelelő személyekkel való betöltése, és az erre nem alkalmasak kicserélése volt. A megüresedett sziráki, salgótarjáni és balassagyarmati járások élére Schvecha Elemért, Veres Zoltánt és dr. Zadányi Guidót — az utóbbi menekült szepesi főszolgabíró volt — nevezte ki. A rétsági járásban — miután Mojzes Emilt három hónapi szabadságolás után a népjóléti minisztériumba helyeztette — Barcsay Ákos, volt Hunyad megyei főszolgabírót nevezte ki. A szécsényi járás főszolgabíráját, Halmossy Andort lemondásra szólította fel. Miután az erre nem volt hajlandó, szabálytalan pénzkezelés ürügyével függesztette fel. Helyébe Szekeres Dezsőt, volt Temes megyei vármegyei aljegyzőt nevezte ki. A városi rangra emelt Salgótarjánba dr. Förster Kálmán volt poprádi polgármester, Balassagyarmatra pedig ugyancsak a menekült Fayl Gyula szolgabíró került polgármesternek. A főszolgabírói és a polgármesteri székben eszközölt változásokon kívül a jegyzői beosztásokban is történtek személyi cserék. Többek között a vármegyei főjegyzőt, Pongrácz Györgyöt is eltávolította funkciójából az új főispán.

37 A fenti intézkedések a helyi előkelőségek, az úri közvélemény körében igen nagy felháborodást váltottak ki. Mindenekelőtt azt kifogásolták, hogy a „nógrádiak" eddigi pozícióit a főispán idegenből jöttéknek adta, A hivatalokban azt beszélték széltében-hosszában, hogy „Ez a fél-úr S-ztranyavszky saját hatalmának biztosítása végett felrúgta az ősi, nemesi vármegye tradícióit". A későbbiekben pedig az úri körökben egyszerűen „cár"-nak nevezték.

38 (E gúnynév rátarti, fölényes magatartása miatt, továbbá azért ragadt rá, mert bárhol megjelent, népes kíséret vette körül, bevonulása mindig feltűnést keltett. — M. P.)