Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

A rendszer megszilárdításában a kormányzat nagy szerepet szánt az országgyűlési választásoknak is. A kormánynak politikája megvalósításához mindenképpen kormánypárti többségre volt szüksége az országházban. A választások politikai előkészítésében kulcsszerepük volt a vármegyei főispánoknak, járási főszolgabíróknak, községi jegyzőknek. Nógrád-Hont megyében is az új főispán, dr. Sztranyavszky Sándor irányította a választás előkészületeit. A főszolgabírók községi jegyzők útján a vármegye a járási és községi tisztviselők elsődleges feladatává tette a kormánypárti képviselőjelöltek választási hadjáratának támogatását. A választási siker érdekében a főispán nem riadt vissza a választók mozgási szabadságának korlátozásától, az iparengedélyek visszavonásától és a bankkölcsönök felmondatásától sem. A kormány jelöltjeit segítette az a rendelkezés is, amely vidéken megszüntette a titkos szavazást; a szociáldemokrata párt csak városokban állíthatott jelöltet. A választási harc szinte minden korábbit túlszárnyaló erőszakos légkörben zajlott le.

39 A módosított választójogi törvény értelmében pedig jelentősen szűkítették a választók körét. A választók száma az 1920. évi 66 096-tal szemben 1922-ben 51 033-ra csökkent, vagyis a megye lakosságának mindössze 28,9%-a rendelkezett szavazati joggal. Á vármegye 135 községében 40 112 választópolgár szavazott. A legtöbb szavazatot a sziráki járás 37 községében (10 886) és a rétsági járás 33 községében (10 680) adták le. A balassagyarmati kerület 29 községében 8066, míg a salgótarjáni kerület 12 községében 9525 szavazó volt. A legkevesebben a szécsényi járásban szavaztak, itt a választókerület 24 községében mindössze 9Ö4en szavaztak nyílt szavazással.

40 Az 1922-es választások során megválasztott képviselők foglalkozása, osztályhelyzete és nem különben lakóhelye jól tükrözi, hogy az egy szociáldemokrata képviselőn kívül vajmi kevés közük volt választópolgáraikhoz. Az 1922-es választásokon a következők jutottak képviselői mandátumhoz: Név Választókerület Foglalkozás Lakhely Klárik Ferenc Rakovszky István Kohuth Adorján Huszár Elemér Scitovszky Béla Salgótarján Szécsény Szirák Rétság Balassagyarmat munkás nagybirtokos középbirtokos nagybirtokos nagybirtokos Salgótarján Budapest Budapest Budapest Budapest A nyílt szavazásos választási rendszer bevezetése és a választók körének leszűkítése sem mutatkozott azonban elegendő biztosítéknak a kormány számára, amint ez a választások során kiderült. A választási kampány idején napirenden voltak a megvesztegetések, csalások és a különböző visszaélések. Jellemző, hogy a megye öt képviselője közül Huszár Elemér rétsági, és Rakovszky István szécsényi képviselő megválasztását megpeticionálták. Mindkét választó2* 19