Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

1875-ben a társaságnak még arra is volt pénze, hogy megvásárolja a gróf Mikó-féle 434 kat. holdas birtokot. Nem csökkent jelentősen a vállalat tiszta nyeresége sem. Az 1872 előtti 380 000 forintos évi tiszta nyereséghez viszonyítva esett ugyan, de 1874 és 1882 között mindvégig az évi 180—200 000 forintos szintet tartotta. A társaság részvényesei részvényeik után a válság éveiben is megkapták a 6—7 forintos osztalékot. A válság súlyát áthárították a munkásságra. A munkások több mint felének elbocsátásával megfélemlítették a munkában maradtakat. Nemcsak az egy főre jutó teljesítményt sikerült megnövelniük, hanem, ugyanakkor a béreket is jelentősen — 25—30%-nkal — csökkentették.

115 A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. termelésének visszaesése nem jelentette azonban a szénmedence termelésének visszaesését. Az 1870-es évek elején született, közepes nagyságrendű kőszénbánya-társaságok a válság ellenére jelentősen megnövelték termelésüket. Az 1873-ban alakult Kisterenyei Kőszénbánya Társaság 1877-ben már 422 000 q szenet termelt, s a munkások száma meghaladta a 20Ö-at (legtöbb munkást ez a társaság 1875-ben foglalkoztatott, 341-et). 1878-tól kezdve csökkent már a termelés. Még határozottabb fejlődést mutattak a Minnich- [az iratukban Münich, Münnich is — Sz. B.] Jaulusz-, Hoffmann-magántársaság baglyasaljai bányái. Míg a kisterenyei bányákban nem alkalmaztak gépet, a baglyasaljai bányák gépesítettek voltak. 4 szénemelő, 3 vízemelő és 2 szellőztetést biztosító gőzgépet működtettek a' bányákban s a társaságnak 7 km-es bányavasút ja, 4 km-es keskenyvasútja volt, melyen két gőzmozdony biztosította a szállítást. A baglyasaljai bányák Í874-ben 250 000, 1875-ben 380 000 és 1878-ban 750 000 q kőszenet termeltek, a visszaesés itt is ezután következett be. A szénmedence harmadik jelentős bányaüzeme a Salgótarjáni Vasfinomító Rt. Bányaüzeme volt. 1874ben 458 000 q, 1877-ben 703 000 q, és 1879-ben 866 000 q szenet termelt. A termelés a későbbiekben e bányában nagyon kiegyensúlyozottá vált, évi 900 000 —1 100 000 q között mozgott, mivel kizárólag a finomítót látta el szénnel. A bányának 1878-ban már 10 km hosszú keskenyvágányú vasútja volt 3 mozdonynyal és 3 siklóval. 150 szénfejtő, 90 szénszállító, 10 tisztogató munkás, továbbá 20 kovács és ács, 6 mozdonyvezető és 8 tisztviselő dolgozott a bányánál. Az 1873-ban megszűnt Magyar Állami Kőszénbánya Rt. utóda a Léderer Sándor, Zichy Jenő gróf, Károlyi Gyula gróf és Türr István által alapított Nemti Kőszénbánya Társulat lett. A bánya 4 km-es keskenyvágányú vasúttal, 1,5 km-es bányavasúttal, továbbá egy gőzsikló segítségével biztosította a szén szállítását, a szintén e társaság tulajdonában levő 5 km hosszú normálvasúthoz. 1877-ben 200 000 q szenet termeltek, a termelés 1878-tól kezdve visszaesett. Nagyobb arányú fejlődésen ment keresztül Hirschler Vilmos andrásfalvi bányája, melyben í875-ben még csak 25 munkás, 1877-ben már 80 munkás dolgozott és 116 000 q.szenet termelt. A Cloelló Schwarcz-cég vecseklői bányája a 7Ö-es évek elején esődbe jutott, 1875-ben már csak 14 munkást alkalmazott. A csődtömeg felszámolása után Dichler Ágost haszonbérelte a vecseklői bányatelepet és kísérletképpen, nem rendszeresen folytatott bányászatot. Ennek ellenéré 1878-ban a vecseklői bánya termelése 50 000 q volt. A gazdasági válság idejében indította meg a termelést Jesszénszky Dániel Csókáson, és ugyanebben az