Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

den hivatalt bezártak, és a megyeház kulcsainak átadását megtagadták. Az új főispán erre egy katonai fegyvermesterrel nyittatta ki hivatalát. Az alispán azonban azonnal feljelentette zártörés címén. December 20-án már két század huszár és két zászlóalj gyalogos, továbbá csendőrök fedezete mellett jelent meg újra a főispán Balassagyarmaton. A beiktatás most sem sikerült.' Végül 1906. január 12-én teljesen üres közgyűlési teremben titkára és az „áruló" várnagy társaságában tette le a hivatali esküt. Míg a megyeházán belül az eskütétel folyt, a megyeháza előtt az 55-ös bizottság tartott gyűlést. A megyeházával szemben Berchtold felírású' koporsót és egy akasztófán függő, kitömött rókát állítottak fel. A Fehérváry-kormány főispánjának megyei fogadtatása az országoshoz hasonlóan történt, a megyei tisztviselők, kivéve a várnagyot, az egyesült ellenzék utasításait követték. A törvényhatósági bizottság Oroszlányi Albert várnagy ellen fegyelmi vizsgálatot rendelt el, és fel is függesztette állásából, mivel ..a nevezett a megye által főispánnak el nem ismert gróf Berchtold Arthur számára nem csak hivatali szolgálatait, de a megye székházában levő főispáni helyiségeket is felajánlotta". A kormány válaszul az ellenálló megyei tisztviselők fizetését beszüntette. Az alispán erre kérte, hogy a megyei tisztviselők fizetéséről a vármegye gondoskodjon. A közgyűlés azonban visszautasította a kérelmet azzal, hogy a kormány kötelessége a tisztviselők fizetéséről való gondoskodás.A megyei ellenállás ennek következtében majdnem megingott, és már olyan hírek is lábra keltek, hogy a nógrádi tisztviselők hajlandók az önként befizetett adókat beszolgáltatni. A megyei ellenállás érdekében végül is a tisztviselőket a visszatartott adókból fizették ki, és így az ellenállás folytatódhatott.

29 A megyei ellenállásban új fejezetet nyitott Kristóffy belügyminiszter új választójogi reformtervezete. A szorongatott kormány az uralkodó beleegyezésével tárgyalást kezdett a szociáldemokrata párt vezetőivel az általános választójog bevezetésével kapcsolatban. Cserébe a kormány azt kérte, hogy a párt támogassa az uralkodót a hadügyi kérdésekben. A magyar uralkodó osztályt mélyen megdöbbentette ez az újabb fordulat. A választójog kiterjesztése demokratikusabb légkör kialakulásához vezethetett volna, és a politikai életben az úri osztályok mellett megjelenhettek volna az elnyomott osztályok képviselői is. Abban az esetben, ha a függetlenség kérdését az ellenállást folytató birtokosok valóban komolyan vették volna, éppen a választójogi reform, az általános titkos választójog bevezetése nyitott volna lehetőséget egy szélesebb tömegbázis megteremtésére is. Birtokai, pozíciói védelmében azonban a XX. század uralkodó osztálya már visszarettent minden olyan lépéstől, mely nagyobb súlyt adhatott az elnyomott osztályok követeléseinek. Ezt a félelmet tükrözi a megye közgyűlésének határozata is, amely kimondja, hogy a „jelenlegi választói rendszerről a legradikálisabb választói rendszerhez, t. i. a feltételhez alig kötött községenként általános titkos szavazati rendszerre történő áttérést időelőttinek, szocialisztikus szempontból veszélyesnek tartja". A magyar uralkodó osztályt a választójog kiterjesztésétől való félelem hajlamossá tette a megegyezésre, jobban félt a belső erőktől, mint amennyire szívén viselte a nemzet függetlenségét, örömmel üdvözölte tehát Nógrád megye közgyűlése is az országos megegyezést, Berchtold visszahívását és az új főispán ki-