Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

nőknek és így alakult meg az ún. „darabont*' kormány. Az uralkodói döntés semmibe sem vette a magyar alkotmányt. A magyar uralkodó osztály a Fehérváry-kormánnyal szemben megyei ellenállást szervezett. Az ellenállás élén az ún. szövetkezett ellenzék állt, melynek vezetői Kossuth Ferenc, gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula, báró Bánffy Dezső és gróf Zichy Aladár voltak. Az egyesült ellenzék az uralkodó osztály úgyszólván minden ellenzéki tagját tömörítette. Nógrád megye e küzdelemben az egyesült ellenzék mögött zárkózott fel, és az ún. „teljesen ellenálló" megyék közé tartozott. A megye törvényhatósági bizottságának közgyűlése már a képviselő-választások után feliratban fordult az országgyűléshez, melyben annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy „a képviselőválasztások eredménye dacára a valódi parlamentarizmus nem érvényesül". Követelte ugyanakkor, hogy a választásokon kialakult többségi akaratot érvényesítsék. Báró Fehérváry Géza miniszterelnöki kinevezését, a kormány megalakulását a megyei közgyűlés elutasította és határozatot hozott, hogy az alkotmányellenesen működő kormányt „nem támogatja, a meg nem ajánlott adókat és újoncokat a kormánynak megtagadja és megtiltja, hogy a megye tisztviselői a rendeleteknek eleget tegyenek". E határozatok végrehajtására és az alispán támogatására alkotmány védő feladattal 42 tagú bizottságot alakított a megye, melynek létszáma a későbbiekben 55 főre nőtt. Nógrád megye ezzel nyíltan szembefordult a Fehérváry-kormánnyal és csatlakozott az országosan kibontakozó megyei ellenálláshoz. A kormány „intő szózat"-nak nevezett körrendeletét — a miniszterelnök leiratát — anélkül, hogy azokra választ adott volna, félretette a közgyűlés. Megtagadta a belügyminiszter azon rendeletének végrehajtását is, hogy az alkotmányvédő bizottságot oszlassa fel, ugyanakkor felszólította a megye lakosságát, hogy az adókat ne fizessék be. Előrelátásból azonban azt is közölték, hogy a be nem fizetett adók Összegét ne költsék el, hanem helyezzék takarékba, hogy a törvénytelen állapot megszűnte után rendelkezésre álljon az összeg. A közgyűlés tiltakozott az újoncok behívását, kijátszó olyan rendelkezések ellen is, hogy azokat a közigazgatási út kizárásával a csendőrlaktanyákon kifüggesztett behívás útján hívta be a kormány. 1905 végére az ellenállás kiszélesedett, az adómegtagadást nemcsak az egyenes adókra, hanem a fogyasztási adókra is kimondták.

28 1905. november 4-én rendkívüli közgyűlésen jelentette be Török Zoltán főispán, hogy tisztségéről lemond. A király a megye új főispánjává gróf Berchtold Artúrt nevezte ki. A közgyűlés azzal az indoklással, hogy a kormány alkotmányosnak nem tekinthető, ennek következtében a kinevezés ellenjegyzés nélküli, tehát törvénytelen, nem fogadta el az uralkodói döntést. A közgyűlés megtiltotta, hogy a főispán beiktatásával kapcsolatos bárminemű munkában a megye bármelyik tisztviselője részt vegyen. Berchtold főispáni működése ellen kibontakozó megyei „úri" ellenállás számos kabaréba illő jelenetre adott alkalmat. Az új főispán 1905. december 12-én 80 csendőr fedezete alatt vonult be először Balassagyarmatra. Csendőrök gyűrűjében, gyalog volt kénytelen a megyeházát megközelíteni, mivel kocsit nem biztosítottak számára. A főispán előtt a megyei tisztviselők min-