Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az önkényuralom évei (1849—1867)

A forradalom és szabadságharc után az áprilisi törvények által megindított forrás állapotában, feszültséggel teli várakozásban élt a megye. A megye legnagyobb osztálya, a jobbágyság várta a törvények életbe léptetését. A megye több mint 180 000 lakosából a nemesség számát csak megközelítően tudjuk meghatározni. Az 1841-es nemesi összeíráskor 3999 nemesi választót, tehát felnőtt nemesi férfit írtak össze. A családtagokat is számítva a nemesek száma 15 000 fő körül mozoghatott. A lakosság túlnyomó többsége, több mint 160 000 ember a jobbágyok osztályába tartozott. A megyében tíz nagyobb uradalom volt a reformkorban. Mint Fényes írja: ,,A divényit, balassagyarmatit, kékkőit bírják a báró Balassa és a Zichy grófi nemzetség seniorátusa: a gácsit, a vilkeit a gróf Forgách nemzetség, a fülekit herceg Khoburg, a bujákit herceg Eszterházy, a salgóit jeszenicei Jankovich Antal, a nógrádit a váci püspök, a szécsényit gróf Forgách József

1

' — mely utóbbit Pulszky Ferenc vette meg közvetlenül a szabadságharc előtt. A megyében a jobbágylakosságból mintegy 83 000 majorsági birtokon élt. Mégpedig: „A Zichyek és a Balassák jószágain lakik 29 081 lélek; a gróf Forgách nemzetségéiben 12 615, az esztergomi érsekében 7461, a váci püspökében 5562, a herceg Khoburgéban 5500, a herceg Eszterházyéban 4700." A jobbágyok fele tehát majorsági jobbágy volt. Ugyancsak 80 000-re tehető a mágnások, az egyházi főpapok és a nemesek telkein élő ún. úrbéres jobbágyok és zsellérek száma. Az úrbéres jobbágyok, zsellérek helyzetében hozott elsősorban döntő változást az 1848-as jobbágyfelszabadítás, hiszen belőlük alakult ki a szabad paraszti osztály. A volt úrbéresek életében bekövetkezett jelentős változás csak az úrbéres helyzetnek a történelmi fejlődés tükrében történő vizsgálata eredményeként érthető meg igazán.

30 Mária Terézia ideje alatt végrehajtott úrbérrendezés során Nógrád megyében 4926 úrbéri telket írtak össze, melyhez 9246 magyar hold belsőség, 112 035 magyar hold szántó és 30 848 embervágó rét tartozott. A 4926 egész telken 7950 telkes jobbágy, 3270 zsellér és 261 háznélküli zsellér család élt. A jobbágyok és zsellérek kezén voltak azonban irtványföldek is. Irtványföldek tekintetében a megye országos viszonylatban is első helyen állt a XVIII. század végén, ugyanis 47 916 hold szántó és 4279 embervágó rét irtványföldet írtak össze. Az 1828. évi regnikoláris összeírás idején sem változott lényegesen az úrbéri telkek nagysága. 120 970 magyar hold szántót (tehát valamivel többet) és 29 029 embervágó rétet (lényegtelenül kevesebbet) mutatott ki az összeírás. Jelentős változás történt azonban már a telkes jobbágyok, zsellérek és háznélküli zsellérek számában, illetve arányában. 1828-ban a megyében 17 336 úrbéri portát, és ebben 48 868 (18—60 éves) jobbágy lakost írtak össze. A telkes jobbágy családok száma 8475-re, a zsellér családok száma 8719-re és a háznélküli zsellér családok száma 1891-re nőtt alig ötven év alatt. Jelentősen megnőtt tehát a zsellérek és a háznélküli zsellérek száma és ez a parasztság elszegényedését is jelzi, A zselléresedési folyamat az első időszakban elsősorban a mezővárosokban volt jelentős. 1828-ban Balassagyarmaton 71 telkes jobbággyal szemben már 432 zsellért és 84 háznélküli zsellért; Füleken 42 telkes jobbággyal szem-