Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)
Az önkényuralom évei (1849—1867)
ben már 160 zsellért, és 10 háznélküli zsellért; Szécsényben pedig 40 telkes jobbággyal szemben már 332 zsellért és 44 háznélküli zsellért írtak össze. A jobbágyfelszabadítás időpontjáig tovább gyorsult az elszegényedési folyamat. Az 1849-re kialakult helyzetre néhány nógrádi község adataival óhajtunk rávilágítani. Község neve Telkek Telkes jobbágyok Telkes j. felnőtt fiai s z á Telkes j. testvérei m a Zsellérek Háznélküli zs. Horpács 5 5 10 2 21 2 Mátraszőllős 36 51 33 7 90 12 Karancsalja 15 21 1 2 24 3 Lapujtő 20 18 27 7 62 11 Halászi 24 25 23 37 29 7 Hugyag 19 67 38 19 76 2 Alsóludány 8 8 16 19 19 3 Lőrinci 52 74 99 73 86 30 Nagybárkány 18 21 23 5 24 7 Berkenye 21 24 9 3 34 9 Mátraszele 20 25 19 23 15 6 Romhány 42 70 111 26 100 9 Dejtár 21 83 87 22 101 6 Keszeg 10 14 46 1 50 7 Kiszellő 3 2 13 7 2 25 Varbó 20 32 24 39 34 3 Szúpatak 5 18 5 8 6 2 Salgótarján 16 40 33 9 18 2 Erdőtarcsa 6 13 8 3 10 10 Karancsság 26 43 49 104 45 3 Mint a fenti adatok is mutatják, jelentősen nőtt a felsorolt községekben is a zsellérek száma, s megnövekedett a háznélküli zsellérek létszáma, de fokozódott a jobbágytelkek aprózódása is: Figyelemre méltó az is, hogy a telkes jobbágyok mellett nagyszámú felnőtt fiú és testvér élt együtt ugyanazon a jobbágytelken gazdálkodva. A jobbágyság számának növekedésével bekövetkezett telekaprózódás következtében Polgár községben pl. 23 telken 43 telkes jobbágy és 88 zsellér osztozkodott. A telkes jobbágyok közül csak 4 egész telkes, 35 féltelkes, 1 hétnyolcad, 2 háromnyolcad, 1 pedig negyedtelkes. Salgótarjánban 40 telkes jobbágyból 2 egész telkes, 2 háromnegyed telkes, 14 féltelkes, 22 negyedtelkes. Sóslehotán 4 ötnyolcad, 2 fél, 8 öttizenhatod és 12 negyedtelkes. Zsilaván 1 háromnegyed telkes, 7 féltelkes és 23 negyedtelkes jobbágy élt. A pél-