Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)
Az önkényuralom évei (1849—1867)
ienne érdektelen Madách politikai működésének mélyebb tanulmányozása. Az 1861-es országgyűlésre Madách Imrét a balassagyarmati kerület egyhangúlag választotta meg képviselővé. Műveltsége, hazaszeretete nemcsak a megyében, hanem országosan is kiemelte kortársai közül. A megye másik nagy politikusa Kubinyi Ferenc, a reformkor küzdelmeinek résztvevője, a losonci kerület képviselője lett. Pulszky Ferencet — távollétében — a szécsényi kerületben, Károlyi Jánost a füleki kerületben, Frideczky Lajost a nógrádi kerületben és Fráter Pált az ecsegi kerületben választották meg képviselőnek. 20 Az országgyűlésen Nógrád képviselői a határozati párt sorait erősítették. Tevékenységükkel Kubinyi Ferenc és Madách Imre emelkedtek ki közülük. Kubinyi, mint régi képviselő és gazdag politikai tapasztalatokkal rendelkező államférfi, az országgyűlés egésze alatt fontos, elsősorban szervező szerepet játszott. Kubinyi emberi magatartását világítja meg a vesztegetések elleni felszólalása: „idővel e házban nem a nép, hanem csak a gazdagok és a kormány emberei lesznek képviselve, ha fel nem lépünk" — jósolta meg látnoki erővel. A képviselők közül csak Frideczky Lajos szavazott a felirati javaslatra, a többiek — Pulszky kivételével, kinek beutazási engedélyt az osztrák hatóságok nem adtak — a határozati javaslat mellett foglaltak állást. Kiemelkedő volt Madách Imre felszólalása, mellyel szavazatát megindokolta. A rothadás tizenkét évének nevezte az abszolutizmus rendszerét és felvetette a kérdést: voltak-e olyan eszmények, melyeket mentségül tudna felhozni az abszolutizmus? Megállapította, hogy a birodalom egysége, melyre hivatkozni szoktak, nem az, mert már meglevő életerős nemzetek vannak, és „ki már meglevő életvidor organizmusok közé lép és azokat akarja összeolvasztani, annak gyilkolással kell kezdeni, romlást, rothadást igen, de életet előidézni sohasem fog". Feltette a kérdést, talán a civilizálási eszme indokolta az abszolutizmust? Megállapította, hogy Bach „demokratico" abszolút kormánya, „Schmerling absolutico democratico rendszere" nem civilizált. Világosan látta a helyzetet, amikor megállapította, hogy „ott állunk, ahol 1850-ben, csak a tér még szégyenletesebb. Most velünk és általunk, törvényes úton szándékoltatik a nemzetgyilkosság végbe vitetni, mi az erőszaknak nem sikerült. Míg az országot a rémület járja végig, utolsó filléreinktől fosztogatnak, hogy azokkal a modenai herceg hadseregét fizessék, rníg el nem ismert hatalom bérencei visznek félelmet békés lelkekbe, míg ugyan az a hatalom tisztviselői fölmentetve törvényeink alól intézkednek fölöttünk", a legkisebb törvényes térfeladást is ellenezte. Deák Ferenc javaslatával ugyan egyetértett, de „követeléseink — mint mondotta — nem lehetnek engedés tárgyai, ahogy lenni, vagy nem lenni, mint élet és halál" nem az, ezért Tisza Kálmán módosítványát támogatta és a határozatra szavazott. Az országgyűlés egész munkáját is mély logikával vette kritika alá Madách. Világos volt előtte, hogy nem várható eredmény az országgyűlésen, felszólalásában ezt így emelte ki: „mert a jelenbe más eredményt nem is várok, mint azt, hogy megértsen a világ s hiszek létünk biztos voltában a jövőben, mert a megértett szó a jog, az igazság, a haladás szava lehet". A Tragédia utolsó gondolatai hatották át országgyűlési felszólalását is, amikor ezt mondta: „összecsaphatnak mégegyszer felettünk a keserűség setét hullámai, de a mi
