Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

a direktívákat a megyei titkárság adta. „A közelmúltban megindított szervezési munka is, és a szocialista-kommunista nevelés kérdése is, amint látjuk immár kezd kibontakozni és előre is látható az az egységes, hatalmas organizáció, amely a falut, a járást, a megyét egy nagy, de jól mozgó, szervesen kapcsolódó szocialista-kommunista szervvé kalapálja össze" — olvasható az egyik jelentésben. Az elvi útmutatás nyomán megindult szervezés valóban sikereden haladt, s a „Balassagyarmat környékén levő községek lakosai nagy lelkesedéssel alakították meg a Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja helyi szerveit". A lakosság népgyűlés keretében választotta meg az elnököt, alelnököt, pénztárnokot, két ellenőrt, a levelező titkárt és három pártbizalmi férfit. Június 15-én és az utána következő napokban megalakult a párt helyi szervezete Bakón, Cserhátsurányban, Cserháthalápon, Dejtáron, Debercsényben, Érsekvadkerten, Hugyagon, Herencsényben, Ipolyszögön, Kisecseten, Kőváron, Nógrádkövesden, örhalomban, Patakon, Szügyben, Szécsényhalásziban és Szentén.

184 Július első felében Kazimir Károly a pártszervezést a sziráki járás területére is kiterjesztette, és segítségül Budapestről kért agitátorokat.

185 E tevékenység valószínűleg összefüggött azzal, hogy a jobboldali vezetőknek a júniusi pártkongresszuson nem sikerült fordulatot elérniük, s a baloldali erők változatlanul erőteljes tevékenységet folytattak. Július 6-án Szécsényben a község és a járás 32 községének küldöttei megválasztották a párt járási vezetőségét. A szécsényi gyűlést jelentősnek kell tartanunk, mert addig egyáltalán nem volt kedvező a község politikai élete. A korábban írt jelentés szerint a községi direktórium kifogástalanul működött, azonban a járási direktórium „a régi hírhedt szolgabírói szellemben működik, abszolút érzéketlen a proletariátus érdekével szemben". Nem volt megfelelő a járásban végzett politikai munka sem. pedig a munkások lakta községekben — Nagylócon, Litkén — a felvilágosítást szervezettebben kellett volna végezni. A járás községeiben uralkodó állapotokat így jellemezte a bizalmas jelentés: „A falvakat bejártuk, ott öntudatos proletár elvtársakra akadtunk a direktórium vezetősége élén, főként ott, ahol a salgótarjáni bányász elvtársak otthon vannak. De a községekben a propagandának semmi nyomát nem találtuk. És így nincs módjukban az elvtársaknak megismerni a szocializmus és kommunista társadalmi rend nagy előnyeit és értékét."

186 A júliusi pártszervező küldöttgyűlés a fenti állapot megszüntetésére mindent elkövetett. Bár olyan túlzó határozatot is elfogadtak, amely szerint „nem tűrnek maguk között a falvakban olyan földműves szegényt, és más olyan munkásembert, akik a Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja községi szervezete kötelékébe be nem lépnek". A járási végrehajtó bizottság a következő összetételben alakult meg: Pintér Lajos, Bögözi Antal borbély, Horváth Mihály, Ruzsonyi Jenő néptanító, Kránitz Károly, Szigeti Kálmán, Földi Mihály, Terek Pál és Trajter József. Elnök lett Pintér Lajos, ellenőrök: Földi Mihály, Szigeti Kálmán, Barta János. A járási titkár Munteán Viktor lett.

187 A járási pártvezetők szaros kapcsolatban voltak a szécsényi községi párttagokkal, kiknek az élén Bögözi Antal borbély állt, és tagjai a község proletárelemeiből kerültek ki.

188 Az elmondottak bizonyítják, hogy megyeszerte megvolt a lehetőség a kedvező politikai lég-