Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

kör kialakítására. A megye mozgalmi szempontból „elhanyagoltabb" részén is megvoltak a politikai feltételek ahhoz, hogy a földművesek, katonák nagy számban csatlakozzanak a forradalmi munkásmozgalomhoz. A balassagyarmati szocialista-kommunista pártcsoport vezetősége agitációs tevékenységét az eddig kevésbé szervezett társadalmi rétegekre is kiterjesz­tette. Nagy erőfeszítéseket tettek a nők szervezeti életének kibontakoztatásá­ra, a nőegyesület megszervezése érdekében. Június 23-án a dolgozó nők kép­viselői megválasztották direktóriumukat, amelynek tagja lett: Szlávik Imréné tanítónő, Kiss Gyuláné, Kiss Aranka, Fischerné Weisz Sári, Kozma Jenőné, Benedek Béláné és a később reakcióssá vált Mollinári Gizella. 159 A szervezke­dés elsősorban az értelmiségi és a munkásnők egy részére terjedt ki, újabb cso­portokat azonban nem tudtak a közösségi életbe bevonni. Figyelemre méltó volt a kommunista irányítású Gyermekbarát Egyesület kezdeti tevékenysége is Balassagyarmaton. Az egyesület feladata volt a tanulók — iskolai oktatásán kívüli — új szellemű nevelésének segítése. E célból mindenekelőtt a természet­tudományos ismeretek gyarapítására fordítottak gondot, s több kirándu­lást rendeztek a proletárgyerekek számára. 190 Az ifjúmunkások szerveze­tei is segítséget kaptak a balassagyarmati párttitkárságtól. A volt katolikus legényegylet helyiségeiben helyezték el a kommunista érzelmű fiatal munkásokat, ahol lehetőséget teremtettek számukra az új típusú társasélet kialakítására. Kis előadói pódiumot építettek, és önképzési törekvésüket sokfélekép­pen támogatták. 191 A szocialista társadalom szükségleteihez igazították, és eb­ből a szempontból újították fel a szakszervezetek tevékenységét is. A szakszer­vezetek vezetésével Balassagyarmaton Jávor Gézát, a vasasok elnökét bízták meg. Célkitűzésük az volt, hogy a megyeszékhely munkásainak politikai egy­ségét megteremtsék, s mozgósítsák a feladatok teljesítésére. Ezt kívánták elő­segíteni a szakszervezeti otthon létrehozásával is. „A szakszervezeti élet eddig azért volt olyan zilált — olvasható —, azért volt olyan vértelen, azért volt olyan nem számottevő, mert nem látták egymást a szervezett munkások töme­gei. Ezt akarja (ti. az egységet) megteremteni a szakszervezeti otthonnal a párt­titkárság." 192 A pártvezetőség erőfeszítései nyomán különösen az építőmunkások szervezeti élete újhodott meg az egész megyében. Balassagyarmaton, Szécsény­ben, Salgótarjánban újjáalakított csoportjaikban folytatták szervezeti életüket. A balassagyarmati építőmunkások, a pártélet egységének hangsúlyozása mellett, egy akarattal léptek be a szocialista-kommunista pártba. 193 Ugyanakkor több szakterület önálló szervezeti élete is kibontakozott ebben az időben. így az or­vosoké is, akik dr. Sajó Lajos elnök vezetésével még áprilisban megalakítot­ták szakszervezetüket. 194 Ezek a tények is bizonyítják, hogy a politikai élet a hadisikerek nyomán fellendült, sok új elemmel gazdagodott. Jóllehet a különböző ellentmondások sem a megyei vezetésben, sem a tömegek tudatában nem oldódtak fel. A har­cok folytatása miatt a lakosság, a vezetők vállára igen sok gond nehezedett továbbra is. Az irányítási munka segítésére politikai biztosak érkeztek a megyébe. Június 7-én Nógrád megye új népbiztosa, Frank Imre vasúti tiszt­viselő Balassagyarmaton megkezdte munkáját. Első feladatként végezte el a megyében tevékenykedő sokféle politikai biztos kinevezésének felülvizsgála-

Next

/
Oldalképek
Tartalom