Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

és Kovách Ágoston voltak. Az ezred politikai megbízottja Bozó György lett. A második zászlóalj parancsnoka: Czirbesz István, a zászlóalj tisztjei: Nagy Béla, Szábics Emil, Tóth Zoltán; az első zászlóalj parancsnoka: Mendelschon József tartalékos főhadnagy, beosztott tisztjei Zatvoch János, Pele Rudolf, Korda-Klein József, Gáli Ferenc voltak.

125 A fegyveres alakulatok megalakításában a fiatal munkások jártak élen, ők vitték végig a szociáldemokrata akció ellenére a kommunista javaslatot.

125 Az események alakulásába azonban a jobboldal nem nyugodott bele. Ujabb akcióval akarta megakadályozni, hogy a fegyveres munkásalakulatok — elsősorban az acélgyáriak — kimenjenek a frontra. A kérdés megvitatására május elsején a bányászok, munkások szervezeteinek képviselői a bányászotthonban gyűltek össze. Részt vett a vitán a helyi forradalmi vezetők segítségére és a fegyverkezés irányítására Salgótarjánba érkező Hevesi Gyula népbiztos is. A pozitív álláspont kialakításában jelentős szerepet játszott Gólián András, aki felszólalásában kijelentette, „ha a gyáriak nem fognak fegyvert, akkor ők, a bányászok csákánnyal fognak kivonulni a csehek ellen". A vélemények összecsapása és heves vita után a gyűlés határozatba foglalta, hogy a munkásság a Salgó és Somoskő között húzódó arcvonalon fegyveresen megakadályozza az ellenség előnyomulását.

127 Amíg a forradalmárok és megalkuvók közötti vita zajlott, a munkások, katonák, parasztok soraiban az első szabad nemzetközi proletárünnep előkészületei folytak. Az ünnepségeket a vészesen közelgő intervenciós támadás lehetősége sem árnyékolta be, jóllehet erről az ünnepi beszédek, a résztvevők egymás között is szóltak. A május elsejei ünnepségek két törekvést tükröztek: feledhetetlenné váljék az első szabad május és emellett minden megtörténjék, hogy felkészülten fogadhassák a harci eseményeket. Balassagyarmaton a vasutasok, az építőmunkások, a nyomdászok és a direktórium vehetőinek szervezésében tartották az ünnepséget. A beszédet mondó Lami István szavaiból a proletárhaza fegyveres védelmének szükségessége csendült ki.

j2& Salgótarjánban a május 1-i ünnepség hangulatát az egyre közelebbről hangzó ellenséges ágyúdörgés, a fegyveres küzdelemre való készülődés sem rontotta. A bányászok lelkesen vonultak fel a központi gyűlés színhelyére és kijelentették, hogy készek ,,a proletárállam által adott vívmányokat megvédeni, mert megszüntette az embertelen, megalázó bánásmódot, melyben eddig részük volt". Az acélgyári készülődést a szociáldemokrata vezetőség ellentéteket szító tevékenysége rontotta, de a munkások ünnepségen való részvételét megakadályozni nem tudta. A lelkesedést fokozta, hogy a frissen felszerelt munkásság egységei fegyveresen vettek részt a gyűlésen. Jelénlétük figyelmeztetett arra a veszélyre, amely fenyegette a fiatal tanácsállamot, és amelynek elhárítására fegyvert fogtak. Az ünnepség kezdetére több ezer ember gyűlt össze a salgótarjáni főtéren. Az ünnepi beszédet Hevesi Gyula népbiztos mondta, amelyben kifejezte, „hogy Salgótarján minden áron való megvédése létkérdése a. Tanácsköztársaságnak, mert a salgótarjáni szén nélkül a proletárdiktatúra gazdaságilag tarthatatlanná válna".

129