Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

Szécsényben a gyermekek és a gyűlésen megjelentek részére gulyást főztek; az ünnepi beszéd itt is a proletárhaza védelmére hívta fel a község lakosságát.

130 A pásztói munkástanács határozatban mondta ki, hogy „az Almássy-kastély kertjében tartandó ünnepség legyen egyszerű". Ekkor avatták fel a párt és a direktórium zászlaját.

131 A munkáspárt diósjenői szervezete is pártzászlót avatott a nemzetközi proletariátus ünnepnapján. Dalkó Mihály, a pártszervezet elnöke mondott ünnepi beszédet, és az ünnepségen üdvözölte a járás megjelent vezetőit, Kelemen Sándort és Rauscher Istvánt.

132 A rétsági járás több községében a dolgozók a vöröskatonákkal közösen tartották ünnepségeiket. Nagyorosziban. Rétságon, Bánkon, Szendehelyen és Nőtincsen volt kiemelkedő jelentőségű ünnepség, és „mindenütt lelkes, emelkedett hangulat uralkodott."

J33 A szénmedence bányászainak egy nagyobb csoportja a Kisterenyén rendezett ünnepségen vett részt. A mizserf ai bányászok a május 1-i ünnepet megelőzően gyűjtés útján vásárolták meg a vörös zászlót, amelyet a bányászfeleségek varrtak és hímeztek ki, és az elkészült zászlóval vonultak fel a május elsejei gyűlésen.

134 Az ünneplő tömeg, a bányászok és munkások kifejezésre juttatták, hogy a haza, a szénmedence védelmére mindent elkövetnek. Május 2-án Bajatz, balassagyarmati katonai parancsnok megkapta Bőhm Vilmos hadseregparancsnok táviratát, amelyben az antantnak tett békejavaslatról tudósította őt.

135 A frontra vonuló munkások között ez a hír kevés híján súlyos zavart okozott. Ezzel párhuzamosan a balassagyarmati és salgótarjáni szociáldemokratákat Peyer Károly szintén táviratban „tájékoztatta" az eseményekről. A távirat a tanácskormány és Kun Béla lemondását híresztelte. A Bajatz által vezetett ellenforradalmi érzelmű tisztek, a táviratok nyomán a munkásvezetők közt keletkezett elkeseredést, letargiát használták fel arra, hogy a polgárság reakciós vezetőinek támogatásával puccsot készítsenek elő.

13C A reakciós polgári erők a proletárdiktatúra megteremtése után eltűntek a politikai élet porondjáról. Ez azonban nem jelentette azt, hogy illegálisan ne szervezték volna erőiket. A reakciós erők központja Huszár Aladár körül alakult ki, aki házában több menekülő ellenforradalmárt, arisztokratát rejtett el. Ott élt hosszú ideig pl. Tormay Cecilé, a Horthy-rendszer egyik hírhedt „írója". Megszervezték információs futárszolgálatukat az antantcsapatok hadmozdulatairól, és reménykedve várták a csehszlovák burzsoá hadsereget. Huszár Aladár az elkeseredett Tormay Cecilének a következőket jelentette ki: „Szobnál coloniális csapatokat láttak, az embereim mondják, hogy itt a Kóvári hídnál is azok vannak. Ma az a hír jött, hogy Nagykanizsáról angol katonaság érkezett. Aradon franciák vannak. Ide talán már ma éjjel bejönnek." [Ti. a csehszlovák burzsoá hadsereg — H. I.]

137 A csoport jól bevált módszere volt a rémhírterjesztés. A „falusi embereket olyan információval igyekeznek megtéveszteni, hogy a Tanácsköztársaság eltörli a vallást, lerombolja és meggyalázza a templomot"

138 — írja a korabeli lap. Tevékeny17* 259