Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

kapával is megakadályozza a csehszlovák intervenciósok hadainak előnyomulását.

120 A dejtári népgyűlésen Fischer József szavait szívesen hallgatták. Különösen megnyugvással vették tudomásul azt a kijelentést, hogy a kisgazdák és törpebirtokosok földjét senki nem veszi el tulajdonosától.

121 A MUNKÁSSÁG FELFEGYVERZÉSE SALGÓTARJÁNBAN ÉS AZ ELLENFORRADALOM LEVERÉSE BALASSAGYARMATON A megye közvéleménye, a direktóriumok vezetői jól látták, hogy az antant által felfegyverzett ellenség támadása be fog következni, mert nemcsak a Magyar Tanácsköztársaságot akarták megdönteni, hanem gátat akartak vetni az Európában jelentkező forradalmi hullám terjedésének is. A kommunista vezetők a katonaság felfegyverzése mellett nagy jelentőséget tulajdonítottak a munkások fegyverbe szólításának, és szorgalmazták a fegyveres munkásosztagok megalakítását. A megyében a munkásság fegyveres alakulatainak a szerveződése április 6-a után indult meg. Ezen a napon, a szénmedence központjában járt Landler Jenő kíséretében Kun Béla, aki felhívta a helyi kommunista vezetők figyelmét a fegyveres munkásosztagok megalakítására.

122 A felhívás nyomán kezdődött meg az agitáció, toborzás a munkások között. A végrehajtás során sok akadályt kellett legyőzniük a kommunistáknak. A fegyveres harc megítélésében nem volt egységes álláspont a munkáspárton belül. Ismét kiéleződött a volt szociáldemokrata és kommunista vezetők közötti ellentét. A kommunista bányászok és munkások, akik Gólián András körül csoportosultak, elsőrendű feladatuknak tartották a proletárhaza védelmét. Az ellenvéleményt a vas- és fémmunkások helyi szervezetének elnöke, Percze István és a vezetőség egy része képviselte. Megjelentek a toborzás sikeréért szervezett gyűléseken, összejöveteleken és megkísérelték a fegyverkezés szükségtelenségéről meggyőzni a munkásokat. Nézetük szerint ..kár a további vérontásért, hiszen már ugy is sok özvegy és árva van az országban, ezt ne szaporítsuk, nem lehet semmiféle ellenállásra gondolni az intervenciósokkal szemben, mert azok jól fel vannak fegyverkezve, nekünk pedig nincsennek [ti. fegyvereink — H. L] és így természetes, hogy nagy veszteséggel alul maradnánk a harcban."

123 A destruktív felfogás szellemében intézkedett Hack Gyula, az acélgyári üzemi tanács elnöke is. A tanács elé olyan határozati javaslatot terjesztett, amelyben a termelési szempontból kiindulva lényegében a felfegyverzés ellen foglalt állást: „az üzemmérnökök, az üzembizalmiak, a munkáshadsereg alakításával megbízottak együttesen határozzák meg, hogy hány ember szükséges egyes üzemek fenntartásához, azaz hány embert kell a termelés továbbfolytatásához visszatartani". E javaslatot a tanács el is fogadta.

124 A vita azonban végül is a kommunisták győzelmével ért véget. Április 31 -én a „beérkezett katonaruhákba legalább 600 munkásunk beöltözött", ezzel lényegében megalakultak a salgótarjáni vörös munkásezred első alakulatai. Az ezred parancsnoka Winkler István tényleges százados, segédtisztjei Závorszky 17 Nógrád megye története 257