Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

az utasítást adta a 3. hadosztály parancsnokságának, hogy erőinek zömét: a 29. és 32. dandárt a demarkációs vonaltól hátrább úgy csoportosítsa, hogy azok szükség esetén a hadosztály széles védelmének bármelyik szakaszán nagyobb erővel támadó ellenséges csapatok ellen gyorsan bevethetők legyenek."

112 A vörös csapatok tűzereje nem volt erős. Ha a fegyvereket arányosan osztották volna el, akkor a puskák 34 méterre, a géppuskák 3 kilométerre, a lövegek 17,5 kilométerre lettek volna egymástól. Egy arcvonal-kilométerre 35.6 puska, 0,34 géppuska és 0,175 löveg jutott.

113 Az ellenséges burzsoá csehszlovák katonai egységek már az előkészület időpontjában is jelentős túlerővel rendelkeztek. Az északi front három hadosztályával szemben, amelyek együttesen 28 zászlóaljjal és 14 üteggel rendelkeztek, a csehszlovákiai hadsereg négy — 3., 4., 6. és 7. hadosztálya és négy önálló dandára — I., II., III., IV. — állott. Ezeknek ereje kb. 85 zászlóalj és 24 üteg volt. Ezek szerint a gyalogsági erők háromszoros, a tüzérségi erők megközelítőleg kétszeres túlerőben voltak a magyar csapatokkal szemben.

11

'

1 A védekezést a Vörös Hadsereg egységei számára megkönnyítette a megáradt és viszonylag sebes folyású Ipoly. Például a Szécsénytől Szakálig terjedő közel 15 km-es arcvonalszakaszban mindössze egy fél zászlóalj és egy huszárszakasz látta el a figyelő szolgálatot.

115 A csehszlovák katonák egy része nem szívesen vett részt a harcokban, amit bizonyít, hogy a csehszlovák burzsoá főparancsnokságot is nyugtalanította a gyakori parancsmegtagadás, amely miatt kénytelen volt egyes egységeket leváltani a frontról.

116 Az intervenciós támadás érlelődött. A lakosság körében a nyugtalanító hírek erősödtek. Salgótarjánban március 12-től erősödött a bizonytalanság érzése, március 22-én már olyan kijelentés is elhangzott, hogy a csehszlovák intervenciós csapatok március 25-én bevonulnak Salgótarjánba. Ugyanilyen hírek terjedtek Balassagyarmaton és környékén is.

117 A katonai védelem hiányosságai, a nyugtalanító hírek erősödése arra ösztönözte a tanácskormányt s a helyi direktóriumi vezetőket, hogy a reguláris csapatok erősítésére, a közelgő csehszlovák burzsoá támadás megakadályozására a megye lakossága között toborzást szervezzenek. A megye községeiben megjelentek a Vörös Hadsereg plakátjai, amelyekkel egyidőben a direktóriumok, a hadsereg politikai munkatársai széles körű propagandát indítottak a proletár hadsereg népszerűsítésére. A katonai toborzásokat összekötötték a politikai felvilágosító munkával. „Nem a tőkések, a gazdagok, a kiváltságosak osztályának, az uzsorások, bankosok, a palotákban dőzsölök zsebét védő, azokért küzdő katonaság ez, hanem a saját szabadságunk harcosai a vörös katonák. S lehet-e szebb dolog, van-e magasztosabb, mint harcolni szabadságunkért, azok ellen, akik ezt el akarják venni."

113 A felhívás eredményeképpen még .a polgári rendszer katonáinak egy része is belépett a Vörös Hadseregbe, és „megfogadták, hogy alávetik magukat a forradalmi fegyelemnek".

119 A Vörös Hadsereg népszerűsítésére Balassagyarmat környékén — Patvarcon, Dejtáron — vöröskatona-napokat rendeztek. A forradalmi lelkesedés tüze magasra csapott a balassagyarmati katonanapon elmondott beszéd után. „A proletárforradalom össze fogja zúzni a cseh burzsoázia minden hatalmát és kiváltságát" — mondotta Fischer József. A patvarci népgyűlés lelkesedéssel határozta el, hogy szükség esetén kaszával-