Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)
A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.
gyakran előforduló esetek arra kényszerítenek — írta júniusban Priska Dezső, a salgótarjáni direktórium elnöke —, hogy felhívjam a parancsnokság [ti. a salgótarjáni vörös munkásezred parancsnokság] figyelmét arra a tarthatatlan állapotra, amit a hadisegélyek ki nem fizetése szült. Nap-nap után jönnek a hozzátartozók 30—40 km távolságból, s azt panaszolják, hogy segélyüket még május hóra sem kapták meg. Itt egyetlen hatóságnak sem áll módjában ezen segélyt kifizetni, miután a vörös katona az ezrednél szolgál." A családtagok nehéz helyzete a harctéren küzdő . katonák közt is elégedetlenséget okozott, mert megtudták, hogy a kifizetést a lelketlen,- bürokratikus aktatologatás akadályozta. 7 ' Az élelmezési helyzet sem volt könnyű. Bár minden direktórium elsőrendű feladatának tartotta a közellátás megszervezését, azonban egyre nehezebb volt a városokban, az ipartelepeken élelmiszerhez, húshoz, zsírhoz jutni. A meglevő készletek ára is méregdrága volt. A hús kilogrammonként 20 koronába került, ami a szegények számára elérhetetlen volt. A hivatalos hústalan napok száma egyre szaporodott. 78 Nem volt könnyebb hozzájutni az egyéb élelmiszer-cikkekhez sem. A tojás darabonként 3 koronába került, a liszt ára kilogrammonként 1 korona 10 fillértől 3 korona 30 fillérig változott. Egy kilogramm kenyérért 98 fillért is elkértek. 79 A tej eltűnt a salgótarjáni piacról, júliusban csak a kisterenyei gazdaságból szállítottak 25—30 litert. Mátraszőllősről, Barnából megszűnt a rendszeres szállítás. A falvakban szinte kizárólag tejen élt a lakosság. Egy korabeli feljegyzés beszámol a nehéz helyzetről. „A cselédségtől is bajos volna most a legnagyobb dolog időben elvenni a tejet, mert zsírja sincs, sem főzelékje, abból táplálkozik." 80 A tejhiány Salgótarjánban tragikus méretű volt. A direktóriumtól engedélyt kapott Strasser Antalné, mert „beteg leánya részére orvosi receptre tejet nem tud szerezni a községben. Kéri, hogy megengedtessék neki, miszerint a salgótarjáni járás valamely községében vásárolhassa meg a tejet." 01 Nem .tudták biztosítani a gyermeket váró anyák részére a kellő mennyiségű cukrot és lisztet sem. 82 A zsír- és húshiány leküzdésére a megyei direktórium vágóállatrekvirálásokat rendelt el a megyében. 83 ' Az iparvidéken különösen súlyos közellátási helyzetet jól szemlélteti Venczel Gyula Hirsch-gyári munkás Kun Bélához írt levele: „A község nincstelen lakossága egyáltalán nincs biztosítva. A községben nagyon sok szegény proletár özvegy van, akiket a régi rezsim alatt is, úgy az acélgyár, mint a bánya egyszerűen kitessékelt, ha az ura elhalt és még nem volt nyugdíjjogosult, így ezeket itt kell ellátni a községben." 84 Az élelmezési és a közellátási gondokat a hadműveletek megindulása tovább növelte. A katonaság élelmezésének biztosítása is a megyére hárult. A nélkülözés igen nagymérvűvé vált. A hadiesemények folytán a kereskedelem teljesen megbénult. Az élelmiszer beszerzését közvetlenül a bánya és az ipari üzemek végezték. A megyei direktórium szigorú tilalma ellenére gyakori volt, hogy a falvakban felvásárolt: élelmiszert magas áron adták el az uzsorakereskedők, 85 akik a normális kereskedelem megindulását nehezítették. A Balassagyarmat környékén virágzó uzsorakereskedelem "a budapesti munkástanács
