Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az önkényuralom évei (1849—1867)

de mindenki a helyén maradt és a főispán távollétében a tisztikar egésze, a bizottmány valamennyi tagja, összesen 149-en aláírták a nyilatkozatot. Ugyanez a határozottság mutatkozott meg a megye és a király közötti kapcsolatban is. Az adószedés megtiltása a megyében, az emigránsok beválasztása a bizottságba I. Ferenc József haragját váltotta ki és „rendbontó", „forradalmi" törekvéseknek nevezte azokat. Nógrád megye az álláspontja mellett kitartva bátran válaszolt az uralkodónak. „Ha mégis ezen törvényeinkre fektetett eljárásunk után felséged, mit mi vétek nélkül fel sem tehetünk, megyei hatóságunk ellen anyagi erejét foganatba venni méltóztatik, erkölcsi erőnk érzetében a felelősségtől nem rettegünk. Kelt Balassagyarmaton, 1861. II. 12-én tartott megyei közgyűlésünkön."

20 Nemcsak papíron, hanem a tettekben sem fukarkodott azonban kimutatni a megye az uralkodóval való szembenállását. Intézkedett, hogy a még mindig működő cs. kir. adóhivatalt szüntessék be és parancsot mástól, mint a megyétől el ne merjenek fogadni. A szembeszegülő és lázító Drexler Károly fináncot Básthy Miklós szolgabíró lefogatta és a megye börtönébe csukatta. Midőn a cs. kir. kerületi pénzügyi igazgatás katonai erő kirendelésével fenyegetőzött, a megye akkor sem hátrált meg, hanem hazaárulási bűnnel való megbélyegzést helyezett kilátásba mindazon tisztviselővel vagy községi elöljáróval szemben, aki az adóbehajtásnál segédkezik, kézbesítést elfogad, dobolást, hirdetést felvesz, iratokat, segédeszközöket kiszolgáltat, közpénzt átad stb. Ugyancsak nevüket feljegyezni ígérte és hazaárulónak bélyegezte azokat is, akik az árveréseken részt vesznek. Az országgyűlés megnyitása után pedig a megye bizottmánya az országgyűléstől kérte a törvények ellenére fennálló „helytartótanács és kancellária által elrendelt törvénytelen végrehajtás" megakadályozását. A megye előzőekben vázolt állásfoglalását egészítette ki gróf Teleki László halála alkalmával megnyilvánuló megyei magatartás. A megyei közgyűlés javasolta, hogy Telekinek, a határozati párt vezérének — Pesten a létesítendő Nemzeti Panteonban — szobrot állítsanak, Balassagyarmaton, Losoncon utcát nevezzenek el róla, képét megfestessék és a megyeházán helyezzék el. A sziráki gyászünnepségen szinte teljes létszámmal vett részt a megyebizottmány.

21 Bármennyire radikális volt a megyebizottmány állásfoglalása, csak szavakban tekinthető forradalminak. A megyén belül érvényesült azonban más hang is. 1860 novemberében, az Októberi Diploma megjelenése után Bodnár István megyebizottsági tag, a Pesti Hírnök c. lapban a perszonálunió mellett foglalt állást. 1861-ben a nemzetiségi kérdéssel foglalkozva a német egység és az orosz problémák kiemelésével a közös hadsereg, a védelem közössége melletti kiállást javasolta. Hasonlóképpen az uralkodóval való megbékélést támogatta Pulszky Ferencnek a szécsényi választóihoz írt levele. Pulszky 1860-ban már szakított a kossuthi emigrációval. Klapka már észrevette, hogy Pulszky „a szécsényi békés tűzhely felé" kacsingat és Pulszky ebben az időben már maga is így élcelődött „hátha Garibaldival nem mehetünk, Deákkal megyünk". A kibékülni óhajtó Pulszky szécsényi választóit azzal nyugtatta meg, hogy a szabadságért vért vagy pénzt kérnek és jó, ha csak pénzt kérnek érte. Magyarországnak hitel kell a mezőgazdaság fejlesztésére és az osztrák államadósságok méltányos részét el kell fogadni. Pulszky, akit mint az emigráció tagját és