Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme

falvak kis- és középparasztjai, valamint birtokosai — egyes esetekben szegényparasztok is — csatlakoztak ehhez a mozgalomhoz. December 11-én Balassagyarmaton megyei szervezetük erősen jobboldali elemeket választott vezetőinek; Piatrik Jánost, a volt úrbéres birtokosok elnökét, Szilassy Béla losonci földbirtokost és a nemzeti tanács által elbocsátott Krúdy Ferencet. A párt sajtójában — amely Nógrádi Földműves címen jelent meg nem sokkal a párt megalakulása után — elsősorban általános választójogot és középparaszti birtok létrehozására alkalmas földreformot követeltek. Tiltakoztak a föld-magántulajdon esetleges eltörlése, illetve állami kezelésbe vétele ellen. A párt a szövetség kérdésében demagóg álláspontot képviselt. Véleménye szerint „az Országos Földműves Párt testvérnek és bajtársnak tekinti mindazokat a pártokat, amelyek programjuk élére a földművelő nép érdekeinek védelmét helyezik". A Monarchia felbomlása után kialakult utódállamokat sem ismerte el programjában, „az ország területi épségét és önállóságát" akarta fenntartani.

36 E párt valójában az ellenforradalmi erők első legális alakulatának tekinthető. Sajtója segítségével nagyarányú propagandamunkát fejtett ki. Hazafias demagógiával, nacionalista jelszavak erőteljes hangoztatásával toborozta híveit, köztük a velük gyökeres érdekellentétben álló szegényparasztokat is. A Nógrád megyei mozgalmakban igen nagy jelentőségük volt a szociáldemokrata szakszervezeteknek. Vezetőik és tagjaik a spontánul kibontakozó mozgalmakba azonnal bekapcsolódtak. Balassagyarmaton és Salgótarjánban is az eseményekben a legjelentősebb erőt képviselték, jelszavaik nagyban segítették a tömegek mozgósítását. A szociáldemokrata mozgalom azonban nem volt egységes a megyében, s ez lényegében az országos helyzetet tükrözte. A gazdasági, politikai viszonyoknak nagyjából megfelelően az aktivizálódás foka érezhetően eltért egymástól az iparmedence körzetének, valamint a megye nyugati részének — Balassagyarmat központtal működő — szervezeteiben. A balassagyarmati szociáldemokrata pártszervezet a háború idején működését beszüntette és tevékenységét az 1918. november 3-án megtörtént újjáalakuló gyűlésen kezdte meg. A választás után Forgács József nyomdász lett az elnök. A vezetőség tagjai: Révész Gábor szabó, Forgács József nyomdász, Szileczky János építőmunkás, Demeter Pál építőmunkás, Kiss Gyula nyomdász, Motyovszki Pál nyomdász, Rónai Béla, Fábri Béla, Horváth Rezső, Sztancsik János építőmunkások lettek. A szervezkedés kezdeti szakaszában a balassagyarmati munkásság képviselője az első pillanattól részt vett a nemzeti tanácsban, és a szervezet újjáalakítása után befolyása egyre növekedett. Tagjainak száma rohamosan gyarapodott és december végén már 600— 800 főt számlált. Novembertől a népgyűlések sorozatát rendezte meg a környező falvakban, amelyeket új szociáldemokrata pártcsoportok, illetve pártszervezetek létrehozásával kötött össze. Balassagyarmat környékén örhalomban, Nagylócon, Dejtáron, Mohorán, Hugyagon a szervező munka nyomán új szociáldemokrata pártszervezetek alakultak.

37 A falvak lakóinak hangulata az egész megyében forradalmi volt. Ezt bizonyítják a sokfelé megtartott népgyűlések, amelyeken megalakultak a helyi szociáldemokrata szervezetek. A népgyűlések ténye arra enged következtetni, hogy a tömegek befolyása alatt a követelések valóságos teljesítéséért a mun-