Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme

káspárton belül jelentős balratolódási hullám indult el, amely egyrészt újabb demokratikus népmozgalmakat váltott ki, másrészt felébresztette és a szociáldemokraták ellen hangolta az ellenforradalmi erőket. A balassagyarmati szociáldemokrata pártszervezet balratolódását megakadályozta az erősödő ellenforradalmi akció, amely elsősorban a jelentős szociáldemokrata befolyás alatt álló nemzeti tanács elleni támadásban, később az internacionalizmussal szemben hangoztatott erősödő nacionalista jelszavakban és célkitűzésekben fogalmazódott meg. A nemzeti tanács elleni támadásuk eleinte sikerrel járt. A szociáldemokraták január 12-én tartott közgyűlésükön új vezetőséget választottak, és az újjáalakult vezetőség — amelynek élére dr. Somló József került — csak később tudta az ellenséges politikai akciót kiküszöbölni. A politikai újjáéledéshez politikai megújulásra, a párton belül jelentkező ellentétek leküzdésére, demokratikus politika kialakítására és a forradalom továbbfejlesztésére volt szükség. A balassagyarmati szociáldemokrata szervezet időleges háttérbe szorulása következtében a salgótarjáni szervezet maradt az egyedüli vezetőképes csoport a megyei politikai élet porondján, hogy az elnyomottak követeléseiért síkraszálljon. A megye keleti felében, az iparmedence körzetében a századforduló óta egyre erőteljesebben kibontakozó munkásmozgalom központjává Salgótarján vált. Üzemeiben a vasas munkások szervezetének létszáma meghaladta a kétezret.

38 Mellette a losonci szociáldemokrata szervezetben alakult ki mozgalmas politikai élet.

39 A salgótarjáni szociáldemokrata párt szervezetén belül 1918 nyarára kialakult a nagyüzemi bizalmiakból a baloldali ellenzék, amelynek képviselői Jilek Antal, Kominek Lajos, Kökény János,. Endreiter József, Kalas László, Sréter Márton, Priska Dezső, Bozó György, Oczel János, valamint a bányamunkások vezetői, Juhász István, Gólián András és később a szociáldemokrata jobboldalhoz csatlakozó Hack Gyula voltak.

40 A forradalom előtt és a forradalom időszakában is ők voltak a mozgalmak fő irányítói, szervezői. Az őszirózsás forradalom idején a szociáldemokrata szervezetek tagjai aktív tevékenységet fejtettek ki azért, hogy az új demokratikus szervekben megvédjék az elnyomott osztályok érdekét. A salgótarjáni nemzeti tanácsban megalakulásától kezdve közel 50%-os arányban voltak képviselve, köztük több baloldali szociáldemokrata. Sikeresen küzdöttek hatalmi pozíciójuk további növeléséért. Az iparmedence körzetében megalakult nemzeti tanácsok szervezésekor a tömegek felvilágosítására elsősorban a baloldali munkásképviselők törekedtek. Hatásos, a forradalmi helyzetben jól alkalmazott módszerüknek tulajdonítható, hogy az iparmedence területén Salgótarján mellett Baglyasalján, Zagyvapálfalván, Kisterenyén, Mizserfán, Lapujtőn új szocialista gócok jöttek létre.

41 Az elnyomott osztályok azonban a külpolitikai siker elmaradása, az élelmezési helyzet megoldatlansága, az antant-megszállástól való félelem miatt nemcsak a kormány, hanem a szociáldemokrata párt politikájával is elégedetlenek voltak. A forradalom radikális és következetes végigvitelét akarták. A feladat megvalósítására a szociáldemokrata párt keretei nem voltak alkalmasak. Az országos helyzet alakulása következtében is a tömegmozgalmak élére új, forradalmi elvű vezető erőre volt szükség, olyan vezetőkre, akik az