Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme

rá csak úgy lett volna lehetséges, ha a tömegek kívánságait, követeléseit legalább részben kielégíti. A háborúban tönkrement, válságba jutott gazdasági élet és az ország közellátási viszonyainak normalizálása nagy feladatot rótt az új hatalom képviselőire. A megoldás tartalmától függött nagyrészt a politikai konszolidáció is. Az októberi forradalom győzelmét követően a polgári demokratikus szervek nem tudták sem az élelmezési nehézségeket érezhetően enyhíteni, sem politikai konszolidálási elképzeléseiket végrehajtani. A nemzeti tanácsoknak az élelmezési helyzet megjavításával, pontosabban enyhítésével megbízott vezetői a forradalom első hónapjában az ellátatlan tömegek elégedetlenségének felszámolására általában nem hoztak megvalósítható intézkedéseket. A lakosság várta a megoldást, és annak elhúzódása miatt egyre inkább hangot adott nyugtalanságának. A tél közeledtével tovább romló közellátási viszonyok következtében a falvak, a városok népe egyöntetűen követelte az elviselhetetlenül nehéz élelmezési helyzet, a munkanélküliség, az inflációs viszonyok felszámolását és nem utolsósorban a visszaélések megszüntetését. Az élelmezési helyzet javulását azonban kizárólag a nemzeti tanácsban tevékenykedő baloldali szociáldemokraták által végrehajtott intézkedésektől lehetett várni. A köztársasági államforma követelése újabb lendületet adott a forradalmi mozgalomnak a megyében. A balassagyarmati nemzeti tanács a köztársaság kikiáltását követelő táviratában a következőket írta: „A balassagyarmati Nemzeti Tanács hazafias lelkesedéssel és Magyarország boldogabb jövőjébe vetett szilárd hittel üdvözli a Magyar Nemzeti Tanácsnak azt az állásfoglalását, hogy Magyarország jövendő államformája a köztársaság legyen. Egyhangú lelkesedéssel és elhatározottsággal kimondja, hogy jövendő államformául a köztársaságot kívánja, és ezen elhatározása mellett a legvégsőkig szilárdan kitart," A távirat a forradalom mögött felsorakozott megyei munkásság, a parasztság, az iparosság és a haladó értelmiség egységes véleményét fejezte ki. A szociáldemokrata baloldal szervező tevékenységével függött össze, hogy viszonylag korán — november 5-én —, a kisterenyei népgyűlésen, amelyen Bozó György és Kominek Lajos salgótarjáni acélgyári munkások mondtak beszédet, a résztvevők a köztársasági államformát követelték.

33 A köztársaság melletti szimpátia egyébként több helyen — pl. Szúpatak, Nemti — a nemzeti tanács megalakulásakor rendezett népgyűlés jellemzője volt.

34 POLITIKAI PÁRTOK A FORRADALOMBAN A polgári forradalmat megelőzően a polgárságnak a megyében nem volt kiépített pártja vagy párt jellegű szervezete. Politikai véleménye csupán a választások idején létrejött alkalmi közösségekben fejeződött ki. Természetesen korántsem egységesen. Az októberi forradalom nyomán azonban ezekben a körökben is felmerült a pártalakítás igénye. De annak következtében, hogy korábbi ellentéteik nem csökkentek, sőt a rendkívüli viszonyok tulajdonképpen tovább mélyítették a polgári rétegek közötti ellentéteket, politikai különbségeket, többféle párt megalakításához fogtak.