Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme

Á polgári rétegek önálló pártalakítási kísérleteit november végétől elsőként Balassagyarmaton figyelhetjük meg. A polgárság egyik csoportja — a vármegyei vezető hivatalnokok egy része, megyei intézmények vezetői, gazdag ügyvédek, kereskedők, iparosok — a radikális párt és annak központja által meghirdetett programot vallotta magáénak. A radikális párt által elismert célkitűzéseiknek jelentős része — az általános, titkos választójog megvalósítása, egyesülési és gyülekezési szabadság, a címek és rangok eltörlése, kötött birtokok felszabadítása, arányos adózás, aggkori biztosítás, a nevelésügy demokratikus irányú fejlesztése, pacifista politika — megegyezett a polgári demokratikus kormányéval. A kormány politikájával e csoportosulás megyei tagjai teljes mértékben azonosították magukat, de balra, a munkások követeléseitől mereven elzárkóztak. A programjukat ismertető újságcikk ezt nyíltan meg is mondja: „Tévedés azt hinni, hogy akik fizikai, vagy szellemi munkát végeznek, egy táborban van a helyük." Ez a csoport nem vállalta a szocialistákkal a szövetséget. A munkássággal, illetve a szociáldemokrata párttal szembeni tartózkodás okául elsősorban az internacionalizmus elvének érvényesítésétől való aggodalmat tüntette fel. Magatartását befolyásolta a szerveződő ellenforradalom, illetve az ellenforradalmi vezetők agitációs tevékenységének élénkülése. A januárban megalakult radikális párt helyi szervezetének ideiglenes vezetősége a község azon jómódú, de elsősorban értelmiségi képviselőiből került ki, akik Kletzár Lajos törvényszéki elnök és dr. Holló Dezső lapszerkesztő vezetésével csoportosultak. A párt azonban nem tudott hatékony politikai erővé válni, így március 22-én kimondta feloszlását. A másik polgári csoport — amelyet a megyeszékhely kis fizetésű hivatalnokai és értelmiségei, valamint a kisiparosok egy része alkotott — szintén nem tudott lépést tartani a valóságos politikai viszonyokkal. A sajtóban kinyilatkoztatott elveinek tanúsága szerint a szociáldemokraták és liberális polgárság között ideiglenesen kialakult egységet tartóssá kívánta fejleszteni, és azon fáradozott, hogy ne csak a szociáldemokrata vezetőséget, hanem a párttagságot is megnyerje célkitűzéseinek. Politikai állásfoglalásukban képviselőik az értelmiség elnyomottságát, az uralkodó osztályokkal szembeni kiszolgáltatottságát hangsúlyozták. Ez a csoport a köztársasági párt helyi szervezete körül gyülekezett, amely 1919. január 5-én alakult meg Áninger László pénzügyi segédtitkár vezetésével.

35 A polgári rétegek között nem alakult ki egység, és az őszirózsás forradalomban aktív szerepet játszó két irányzat közötti különbségek továbbra sem csökkentek. A forradalmi események fejlődésében egyik politikai csoportosulás sem játszott döntő szerepet. Tevékenységük lényegében csak Balassagyarmatra korlátozódott. A polgári pártoknál jelentősebb volt az Országos Földműves Párt, melynek helyi szervezetei az úri birtokosokat, a kis- és középgazdákat, végső soron a falvak lakosságát kívánták tömöríteni. Decemberben elindított politikai agitációjuk eredményeképpen a mezőgazdasági művelésű területen alakultak meg elsősorban párt csoportjaik. Szécsény, Balassagyarmat, Losonc és a környező