Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

A háború megpróbáltatásait és veszteségeit csak egy-két összevont adat is megvilágítja. A 25. gyalogezred 1580 napig volt a fronton. Ebből 37 napig volt támadásban, 1108 napig állásharcban, 294 napot menettel töltött és csak 341 napig volt tartalékban. Az ezrednek az első háborús napon 50%-os vesztesége volt, a kárpáti téli harcok időszakában, egy támadás alkalmával rövid tíz órán belül állománya 70%-át elvesztette. Az olasz hadszintéren egy 12 órás támadás során állománya 60%-át vesztette el. A 16. honvédezred a gorlicei áttörés során 115 nap alatt 32 ütközetben vett részt, 51 harcnapja volt, első vonalban harcolt 29 napig és 25 napig harcmenetet hajtott végre. Az ezred ez idő alatt mintegy 660 km-t gyalogolt és állománya háromszor fogyott el.

200 Már a világháború első véres csatái, a háború igazi arcának megismerése kijózanította a résztvevőket. Míg Balassagyarmat, Losonc és a hivatalos megye a honvédő háború és a hős katonák jelszavától volt hangos, az uralkodó osztály propagandája „vörös ördögökről", az ellenséget lekaszaboló bakákról gyermekmesei stílusban lelkendezett, addig a hadosztály-eligazításokban a következőket olvashatjuk: „1914. szeptember 7. A lakosság ha ellenségesen viselkedik, megtizedelendő." Október 2.: „A sebesült szállító vonatok jogtalan igénybevételének megakadályozása. Kikötéssel, kurta vassal kell megrendszabályozni a legénységet, elejét venni a lógásoknak ... a harcvonal mögött rendőrséget kell felállítani." Október 8.: „A hadseregparancsnokság a csendőrségtől század- és szakaszparancsnokul alkalmas csendőr tiszteket és altiszteket fog beosztani... katonai rendőrosztagok felállítandók. Feladatuk szigorúan megakadályozni a legénység távozását rajvonalból. Akik jogtalanul távolmaradnak a harcból, kivégzendők." Nem telt el tehát két hónap és már kikötéssel, kurtavassal tartották féken az embereket, és ezzel pótolták a hiányzó lelkesedést. 1914 decemberében a 27. hadosztály intézkedései már arról szóltak, hogy „Az ismétlődő öncsonkítások megakadályozására a legközelebbi kivégzés a legénység szemeláttára hajtandó végre." 1915. január 1.: „öncsonkítók, rablók, gyávák büntetése az agyonlövés." Január 2.: „A sebesült betegek kötelesek fegyverüket, felszerelésüket magukkal vinni... A könnyen sebesültek visszaküldendők. .. A kicserélt szökevényeket halállal büntetjük... A legénység levelei szigorúan cenzúrázandók." Január 15: „Papírtalpú bakancsokat vételeztünk fel." E pár idézet is bizonyítja, hogy már 1914-ben a legbrutálisabb eszközökkel kellett e céltalan háborúban megkínzott, meggyötört embereket harcra kényszeríteni. Sokan vállalták már a háború elején az öncsonkítást, a szökés veszélyét is, csakhogy kikerüljenek a háború borzalmaiból.

201 A hátország 1914-ben még nemigen értesült a front igazi helyzetéről. A megyei újságok tanúsága szerint a megye uralkodó osztálya a győzelmi mámor hangulatában és a németek erejének bűvöletében élt. 1915-ben az újságok hangja még a biztos győzelembe vetett hitet tükrözi. 1916-ban már csak bizakodott a megyei sajtó, 1917-ben megszólaltak a békehangok és 1918-ra a béke várása hatotta át az 1914-ben még uszító sajtót. Az Uralkodó osztály a háború egész ideje alatt gondoskodott arról, hogy a háborúról szóló hősi leírásokkal, a nógrádi paraszt virtuskodásaival egy kocsmai verekedés hangulatát adja a hátországban élőknek a háborúról. Sztra-