Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)
Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)
nyovszky Lajos, a megye országgyűlési képviselője, aki tartalékos tiszt volt, szinte utazgatott a front és Balassagyarmat között, de képviselői beszámolói azt bizonyították, hogy sohasem ért ki az első vonalba, ahol a halált osztogatták. A megye sajtója is tükrözte azt, hogy az első világháború az uralkodó osztály háborúja volt. A négy év alatt megjelent sok hősihalál-hírből, katonai kitüntetésből, vitéz magatartás leírásából csak elvétve akadt egy-egy, melynek szereplői, részesei altisztek vagy közlegények voltak. A hősi magatartás, a kitüntetések tiszti privilégiummá váltak. Megható leírásokat olvashatunk a grófok, bárók, a birtokosok hősiességéről, de egyetlen egyet sem a nógrádi parasztok, munkások fiairól. A tényleges tisztikar „hősiességét" azonban nem mindig igazolták a tettei. A balassagyarmati 16. honvédezred második zászlóalja tisztikarát — midőn az első csatanapon a zászlóalj állománya 1068 főről 748 főre csökkent — úgy megviselte a véres csata élménye, hogy a zászlóalj 15 tisztje azonnal beteget jelentett. A tisztnek lehetősége volt beteget jelenteni, a legénységnek végsőkig ki kellett tartani. 202 A háború nemcsak vérveszteséget, hanem egyre növekvő, súlyos anyagi áldozatokat is követelt a megye egész lakosságától. Már a háború kirobbanásának pillanatában megindultak azok az akciók, melyek á hátország gazdasági összefogásával, javainak teljes kifosztásával igyekeztek segítséget nyújtani a front számára. Megyénkben már 1914 augusztusában a következő mozgalmak indultak el: a háborús segélyakció, Vöröskeresztet támogató akció, aranyat vasért akció. Az akciók élén a megye uralkodó osztályának nőtagjai álltak. E segélyakciókba a társadalom legszélesebb rétegeit vonták be, és a gyűjtést a háború egész ideje alatt folytatták. Hadikórházakat állítottak és szereltek fel a megyében. Gyűjtést indítottak a török Vörös Hold szervezet javára. Hósapkát, téli ruhát gyűjtöttek a frontkatonáknak. Az aranyat vasért mozgalmat követte a rezet vasért mozgalom, majd pedig a fémgyűjtés. E mozgalmak kezdetben még a széles rétegek támogatását élvezték, a legszegényebb néposztály is áldozott azért, hogy szenvedő sebesült társait segítse. 1915-től kezdve nem elégségesek már a társadalmi megmozdulások, gyér állami intézkedésekkel biztosították a társadalom anyagi mozgósítását. Ezek közül legfontosabb a hadikölcsön. A világháború alatt nyolc ízben jegyeztettek hadikölcsönt. Az első hadikölcsön-jegyzések még társadalmi érdeklődés mellett zajlottak le, a későbbiek csak presszióval értek el némi eredményt. Bevezették a hadmentességi adót, amely azonban nem a háborúban gazdagodókat sújtotta. Nógrád megyének a háború során vállalni kellett a háború menekültjeinek ellátását is. Már 1914-ben a megyébe menekült és 1918-ig a megyében maradt a 85. közös ezred pótzászlóalja Máramaros vidékéről. Vele együtt érkezett a máramarosi tartalékkórház, a munkácsi 11. honvéd kiegészítő pótzászlóalj és tartalékkórháza. E nagy tömeg eltartása megoldhatatlan problémát jelentett a megyének. (1914. december 20-án a megyében tartózkodó menekültek létszáma 78 tiszt és 10 400 legénységi állományú volt.) Novemberben még polgári ruhában, mezítláb jártak a bevonult póttartalékosok, akiket végül Berceltelkén épített földkunyhókban és a balassagyarmati vásártéren épített barakkokban helyeztek el.