Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

kor még egy aljárásbírót is kineveztek, aki csak ,,a munkások és fuvarosok sommás eljárás alá tartozó polgári pereit és naponként előforduló kihágási ügyeinek intézését'' végezte. A szolgabíróságnak Salgótarjánba történő helyezésével párhuzamosan a közbiztonsági személyzet létszámát is további három fővel növelték. 1879-ben a község a községi szolgáknak, éjjeliőröknek is szuronyos lőfegyver beszerzésére kért engedélyt. 1883-ban csendőrőrsöt helyeztek el Salgótarjánban, melynek létszámát magasabban állapították meg és a vállalatok biztosították az őrs számára a megfelelő elhelyezést. A csendőrőrsök megyei eloszlása is azt mutatta, hogy az iparvidékeken növelték az őrsök szárnál és létszámát. 1885-ben a községi képviselő-testület „a növekvő munkásság és az egyre szaporodó idegen elem féken tartására, annak ellenére, hogy csendőrőrs van a községben", kérte a községi rendőrök számának újabb felemelését, 1889ben pedig arról panaszkodott a községi képviselő-testület, hogy a községi rendőrök felszerelése nem tökéletes és „mivel a községi rendőrök, hajdúk és éjjeli-őrök valamennyien rendőri szolgálatot teljesítenek, sőt gyakran a magyar kir. csendőrségnek segíteni is kirendeltetnek szükséges ... hogy modern lőfegyverrel, Kropacsek-íéle lő- és oldalfegyvérrel szereltessenek fel, melynek ára egyenként 45 forint". E fegyverekkel történt meg az az érdekes eset, amikor az egyik tőkés a másik tőkés-üzemben kitört sztrájkon is keresni igyekezett. A Krausz Adolf-cég ugyanis, mely először 48 forintért szállította volna a fegyvereket, később, az éppen kitörő sztrájkra hivatkozva 60 forintért akarta azokat eladni. Az 1890-es évek képviselő-testületi jegyzőkönyveiben továbbra is állandóan visszatérő kérés a rendőrség létszámának emelése. Az indoklás szinte minden esetben visszatérően ugyanaz: „A vállalatok munkásainak létszáma állandóan nő ... melyek jórésze idegen szocialisztikus eszmékkel szaturált elemek... mely eszmék az előbbi vállalatok munkásai között feltétlenül terjeszttetni fognak.. . ezért a rendőrség munkája szaporodni fog..." — szükséges tehát a rendőrség létszámának felemelése. 1894-ben azonban már ezt olvashatjuk: „Mivel sok a bánya- és vasgyári munkás, s az újabban felállított üveggyár munkásai többnyire porosz-sziléziai lakosok, tehát olyan országból valók, hol a munkásnép között az anarchizmus a legnagyobb mértékben elterjedve van, a három vállalat munkáselemei egyesülvén nagyobb zavargásokat idézhetnek elő, ezért a képviselőtestület elvben kimondja, hogy a községbe katonaságot kell elhelyezni."

154 A tőkés érdekek védelmét, a munkásság öntudatra ébredésének és szervezkedésének megakadályozását az úri rend és a polgárság elsősorban fegyverrel és szuronnyal óhajtotta biztosítani. Ezt bizonyítja az is, hogy a megyei, járási és községi szinten, mindvégig a hatalmi szervek erősítését tekintették elsőrendű feladatuknak a munkássággal és a parasztsággal szemben. Az, hogy a megye hivatalos vezetése mennyire komolyan vette a legkisebb megmozdulást, sőt még annak lehetőségét is, egyetlen május elseje megünneplése ellen hozott intézkedések sorozatával is szemléltethető. 1891. április 23-án a belügyminiszter közölte gróf Dégenfeld Lajos főispánnal a május 1-én várható munkástüntetéseket betiltó rendelkezését azzal a nyomatékos kéréssel, hogy „annak legerélyesebb foganatosítására az illetőket figyelmeztetni és amennyiben ezen intézkedések nem lennének elégségesek, pótlására intézkedni szíveskedjen". A főispán már ápri-