Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

dult komolyabb fejlődésnek az üzem, mely régi kisüzemből nőtte ki magát. 1896-ban 20 000 q öntött vasat termeltek, ugyanakkor 150 munkás dolgozott az üzemben. A megye egyetlen gépgyára a Keszler Bőhm és Bauer kereskedők és zálogháztulajdonosok által 1893-ban alapított salgótarjáni gépgyár volt. A Fővárosi Csatornázási Művek részére készített vízvezeték- és csatornázási csöveket és a MÁV számára íéktuskókat. A gyár profiljához tartozott még mezőgazdasági gépek készítése is. 1896-ban 40 000 forint értéket termelt, ugyanakkor 6 tisztviselőt és 243 munkást alkalmazott. 1898 után a Hirsch és Frank Közkereseti Társaság tulajdonába ment át, és a Hirsch és Frank Budapest Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt. nevet vette fel. A gyár ebben az időben tért rá a vasalkatrészek és mindenfajta szabványos csavar gyártására, a századforduló után pedig a tűzhely lett a gyár fő terméke. A zománcipari művek közül a legjelentősebb a 280 munkást foglalkoztató Sternlicht és Társa Zománcozott Vas- és Bádogedény Gyár Losoncon. Az előbbinél jóval kisebb gyár volt a Rakottyai György és Társa tulajdonában levő, szintén losonci Magyar Bádog és Vasedény Gyár, mely 1896-ban 70 munkást alkalmazott.

128 Az üvegipar tekintett vissza a megyében a legrégibb hagyományokra. A megye üvegipara a kapitalista viszonyok között is megőrizte jelentőségét. Az 1870-es években a budapesti iparkamara 7 üveggyárából 6 Nógrádban volt. A 90-es években pedig már 7 komoly teljesítményű üveggyár működött a megyében. A legrégibbek közé tartozott Kossuch János szinóbányai és a Kuchinkaörökösök málnapataki üveggyára, melyek régi vízierőre berendezett üveggyárakból fejlődtek ki. Az előbbinél a munkások száma a század végén elérte a 250 főt, az utóbbinál a 100 főt. A megye régi táblaüveggyára volt Poch János farkasvölgyi üveggyára, mely 80 munkást foglalkoztatott. Az Egyesült Magyarhoni Üveggyár Rt. Záhn György zlatnói régi üveggyárát fejlesztette tovább. Század közepi alapítású volt az első Magyarhoni Üveggyár Rt. málnapataki üveggyára is. 1893-ban alakult az Egyesült Magyarhoni Üveggyár Rt. salgótarjáni üveggyára 400 000 forint tőkebefektetéssel. A Salgótarjáni Palackgyár a megye legjobban felszerelt és gépesített üveggyára volt, 12 millió db öblösüveget készített évente a gyár 270 munkása. A termelékenységre jellemző, hogy a XIX. században — még egy ilyen modern üzemben is — egy műszak alatt, egy munkahelyen, két üvegfúvó csak 3—400 egyliteres üveget tudott gyártani. 1904-ben Salgótarjáni Palackgyár Rt. néven alakult újjá, a gyár részvényeit azonban 1908-ban a cseh Mühling Union Rt. vásárolta meg. 1894-ben indult meg a termelés a Schwartz A. és Fiai 200 000 forint tőkebefektetéssel létesített húzottüveg-gyárában. Az egyetlen üveggyárunk volt, mely széntüzelésre rendezkedett be. A 90-es években mintegy 200 szak- és egyéb munkás dolgozott az üzemben, köztük nagyon sok külföldi. 1894-ben 25 q 2—4 mm vastagságú síküveget termelt. 1898-ban a gyár kénytelen a külföldi verseny miatt termelését átmenetileg beszüntetni. 1906-ban Pock Jenő hámori üveggyáros vásárolta meg a gyárat. A termelés újra megindult és itt készítették az ország legjobb minőségű táblaüvegét.

129 A megye két posztógyára, a losonci és a gácsi posztógyárak fölött eseménytelenül múltak az évek a XIX. században. Mindkét gyárnak sikerült hadiipari 10 Nógrád megye története 145